Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Trikál József: William James bölcselete

768

DR. TRIKÁL JÓZSEF.

latkörébe, hogy minden ismeretelméleti, erkölcsi és vallásos igazságot csak a szakadatlan elváltozás, keletkezés és kiélés alakjában szemlél. Másrészt lényének másik oldala annyira át van hatva a szülői ház, a hagyományok, a személyes tapasztalatok misztikus emlékeivel, hogy a tudóst egyre hatalmába kerítik ezek a megszentelő érzések, visszaemlékezések és képek. Valóban két személy él ő benne ! Az egyik küzd a másik ellen és sem a meggyőződéses tudós, sem a hitből erős, vallásos egyéniség nem képes benne megacélosodni. És így egyéniségének mind a két eleme befejezetlen marad.

James metafizikája.

Minden gondolkodó kutatásainak végső eredményeit összekötni, a kuszáit szálakat összeróni igyekszik. James beszélt a lélekről, beszélt a mindenség erőiről, beszélt Istenről, a végső kérdések azonban még hátramaradtak. Mi a lélek ? Mi az Isten ? Mi a világ ? Milyen viszonyban van a lélek (vagy az ember) Istennel ? Milyen viszonyban van a világgal ? Milyen összefüggés van Isten és a világ között ? A végtelen jó és a rossz ; a végtelen tökéletes és a sok tökéletlenség között ?

Ez volt mindig a bölcselőknek, a vallástanítóknak keserves keresztje. Ez a fogas kérdés : honnan van a rossz ? Mikép lehet Isten lényegével, benső jóságával és gondviselésével a világon hömpölygő nyomorúságnak óriási áradatát összeegyeztetni ? James a keserű valóságok láttára újra elemzés alá veszi a vallásnak és a bölcseletnek feleleteit ; szétszedi azokat és miután nem elégítik ki lelki igényeit, új megoldást ajánl. De hogy jobbat ad-e, azt mindjárt meglátjuk.

»A pluralistic universe«, vagy a francia fordítás szerint »Philosophie de l’expérience« a műnek a címe. amelyben James ama súlyos metafizikai kérdésekre megfelel. Nyolc előadás keretében vezeti le gondolatait és jut el végső következtetéseihez.

Az első szól a bölcseleti gondolkodás azon fajairól, amelyek e kérdésekre válaszolnak. De már eleve kikapcsolja