Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Notter Antal: A plébánosok közigazgatási úton való elmozdítása
elveinek klasszikus forrásai lehetnek ma is. Mivel azonban az állami közigazgatási jog és ennek tudománya ma kevésbbé fordul a kánonjoghoz, ezért látjuk, hogy az állami közigazgatási jog szabályaiból ma nagyrészt hiányzik a jogászi szellem, az a szellem, mely a magánjogot átjárja. Ellentétben a mai állami közigazgatási joggal és ennek tudományával, a kánonjog olyan egyházi közigazgatási jogot tár elénk, mely a legnagyobb mértékben jogászi szellemű s mely osattanós bizonyítéka annak, hogy közjogi szempontok uralma és jogászi szellem nem egymást kizáró dolgok, vagyis hogy a jogászi szellem uralma nem szükségkép a magánjogra szorítkozik, illetve a magánjogi szempontok uralmával egybeeső valami. A kánoni közigazgatási jog e részben magasabban áll, mint a mai állami közigazgatási jogok bármelyike. A jog uralma itt jobban érvényesül a nyers hatalom tekintetei fölött, mint az állami közigazgatási jogok bármelyikében. Nevezetesen áll ez a tisztviselői jogra nézve. A katholikus egyház tisztviselői szervezete a földkerekség egyre nagyobb részét átfogó szervezet, olyan kiképzettségü, mint a római birodalom tisztviselői szervezete volt, melynek részben utánzásával is képződött. Az egyházi tisztviselő állása a kánonjog értelmében sokkal megállapítottabb és az egyénre nézve sokkal szilárdabb, mint az állami közigazgatási tisztviselőé. Az egyházi tisztviselő ellátásáról pedig a kánonjog, főleg a javadalmi jog oly méltányosan rendelkezik, ahogy az állami jogok e részben nem szoktak. A kánon jog az egyházi tisztviselőnek ellátáshoz való jogát valóságos magánjognak nézi, nem talál ebben röstellni valót az egyénre vagy gyönge- séget az egyházra nézve ; nem tesz úgy, mintha a tisztviselői ellátás csak kegy volna az azt nyújtó hatalom részéről. Az egyházi javadalmi jog, mely eredetére és színezetére nézve germán jellegű, de lényegére nézve általános emberi jellegű, egyik-másik pontban módosításra szorul ugyan, de lényegében — épen mivel ebben általános emberi jellegű — sohasem fogja idejét múlni, sőt ellenkezőleg követésre méltó lesz az állami jogban is. Az egyházi javadalmi jog egyik sarkalatos tétele a »perpeA PLÉBÁNOSOK KÖZIGAZGATÁSI ÚTON VALÓ ELMOZDÍTÁSA. 49 Hittudományi Folyóirat. 1912. 4
