Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
40 DH. WERDENICH ENDRE. natura, natura non . . . ita quod si natura sine suo supposito poneretur, non esset subjectum actus essendi«. Vagyis : a személy vagy alany az, ami van ; a természet az, amivel, ami által az alany van. — Ebből azonban még nem világlik ki, hogy az alany és az ő természete dologilag különböznek. Miért ne lehetne ugyanazon egy valóság alany, amennyiben magának működik és létezik, másrészt pedig miért ne lehetne természet, amennyiben egyszersmind a saját tehetségével és erejével működik ? 2. Hivatkozik az alany és az állag analógiájára. Az állag olyan valóság, amely természeténél fogva nem szorul hordozóra, s már természeténél fogva »est per se, hoc est non in alio, sicut accidens est in subjecto«. Ép így a substantia prima vagyis alany olyan állag, amelyhez egy különös létmód tartozik. E létmódnál fogva az alany nem lehet más valamié : »in alio, ut in quod, sive ut quo, in quod, sive ut pars, aut quasi pars in toto«. Valamint tehát az állaglét ama valóságon, amely állag, nem egyszerű állítás vagy tagadás, hanem bensőleg alkotó valóság : ép így az alanyiét is bensőleg alkotó valóságot képvisel, amelynélfogva az alany, az állag nem a másé. E bizonyítékra azt feleljük, hogy az állaglét (esse in se) nem egyszerű tagadás vagy állítás, az alanyiét sem az. Mindkettő igazi valóság a dolgok külső és tárgyi rendjében. Csakhogy a lényeg nem valami külön pozitív valóság által állag, hanem állagnak mondjuk magát az ontológiai lényeget, amennyiben természeténél fogva nem szorul hordozóra. Ha tehát az analógiát következetesen alkalmazom, az alany sem lehet más, mint maga a konkrét teljes állag abból a szempontból tekintve, hogy bírja önmagát. Téved Cajetanus, amikor azt gondolja, hogy az alanyiét külön valóságát tagadó véleménynek az alany létet formális tagadásnak, nem igazán tárgyi valóságnak kell tekintenie. 3. Ugyanez a feleletünk a Szentháromság titkából vont bizonyítékára, amely abban áll, hogy az Istenben a személyiét pozitív valóság, s hogy az isteni személyiét véges utánzata
