Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
38 DR. WERDENICH ENDRE. nem annyit jelent, mintha az emberi természet a letevéssel magával válnék személlyé, hanem egy új valóság által, amely á letevéssel a természetből önként mintegy kisarjadza- nék. A szöveg maga azonban, úgy amint van, csakis úgy értelmezhető, hogy a személylétet egyedül a letevés, az isteni befolyásnak és az ezzel létesített új állagi módnak megszűnte adná meg. Ebből az is következik, hogy az alanyként létező véges természet nem zárja magában szükségképen a közölhetet- lenséget is. El lehet gondolni, s nagyon is lehetséges, hogy a természet az ő alanylétét elveszti, miután bizonyos időn át mint alany létezett volt.1 A megtestesülés titkában azonban bizonyos, hogy az emberi természet már létének kezdetén mint önállótlan állag egyesült az Igével. Azért mondja sz. Tamás : »Persona divina sua unione impedivit, ne humana natura propriam personalitatem haberet«.2 Kiviláglik ez egyébként a hitvallásból is : Qui (Filius Dei) conceptus est. Ha ezen ember már fogantatásában is Isten Fia és az Ige ezen ember fogantatásában is ember volt, világos, hogy ez emberi természet már kezdettől fogva az Igéé. Az alany ezek után eléggé körül van írva, ha azt mondjuk, hogy az alany egyedi konkrét teljes állag, amely bírja önmagát. A közölhetetlenség nem egyértelmű az önbirással, s ez utóbbiból nem is következik. A Szentháromság és a megtestesülés titkából következik végül, hogy az alanyiét nem jelent egyszersmind metafizikai tökéletességet is. Krisztus emberi természete nem alany, s az Igével való személyi egyesülésénél fogva megbecsülhetetlen metafizikai tökéletességekkel gazdagodik. A magában tekintett isteni természet nem alany, s mégis végtelenül tökéletes. Az elvált emberi lélek sem alany, s mégis mennyivel tökéletesebb, mint a porszem, amely alanyléttel bir! ♦ 1 Suarez in 3 part. disp. 14 sect. 1. init. Secundo est certum. Deus »non minus potest effective expellere praeexistentem personalitatem, quam, ne sequatur, impedire«. 2 S. Theol. 3., 4., 2. ad 3m.
