Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kiss János: A bölcselettudomány jelentősége
VEGYESEK. 559 egyetemünk gyermekeinek élén mint jelenleg azok elseje és vezetője hathatósan hozzájáruljak ahhoz, hogy Alma Materünket semmi szeplő vagy redő vágj' más efféle ne érje, hanem szent, szeplőtelen és dicsőséges legyen.1 Nagy feladatom teljesítésére, erőim gyengeségének tudatában, segítségért esedezem ahhoz, kitől minden jó adomány származik, a világosság és erő Atyjához.2 Egyúttal kérem és . remélem az egyetem főhatóságának, a nagjunéltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak támogatását és készségét, valamint az Egyetemi Tanácsnak és a tanártársaknak buzgó közreműködését. Végül bízom az egyetemünk falai közé tanulás és művelődés céljából sereglett válogatott ifjak nemes tulajdonságaiban és tiszta szándékaiban. Vajha mindezek a tényezők a most kezdődő iskolai évet eredményekben gazdaggá tennék, édes magyar hazánk nagy javára s egyetemünk legfőbb pártfogója, felséges Urunk és Királyunk nagy örömére ! Nemcsak a mi egyetemünkön, hanem általában minden egyetemen az a szokás, hogy a beiktatott rektor vágj7 az egj'etemi élet valamely mozzanatáról, vagy saját tudománj'- szakját illető tételről nyilatkozik. Én e dicséretes szokásnak hódolva, örömmel megragadom ezt az alkalmat arra, hogy szóljak arról a tudományszakról, melyet ifjú korom óta teljes odaadással művelek s főiskolán immár 30 év óta, ezen az egyetemen 21 év óta képviselek : a bölcselettudománj'ról, feltüntetve annak jelentőségét általában s nevezetesen az egyetemen, mint az összes tudományok birodalmában. Midőn ezt a tételt tárgyalva lelkem teljességéből szólok, egjmttal a bölcselet szeretetét és felkarolását előmozdítani s ezzel szükségletnek kívánok eleget tenni. Rá akarok mutatni arra, bőgj' a bölcselet a tudományok társaságában elsőrendű helyet foglal el s minden tudománnj'al foglalkozónak szükséges, azért a mi egyetemünkön is, valamint hazai tudományos életünkben általában nagy felkarolást kíván. 1 Efez. 5, 27. 2 Jak. 1, 17.
