Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból

AZ ANAL. ÉS SYNTHETIKUS MÓDSZER ISMERETELMÉLETI SZEMPONTBÓL. 553

Mivel a dolgok létezését megengedi, rendszere nem egyszerűen idealismus, hanem inkább transcendentalis idealismus.

Továbbá mennyiségtan és természettudomány, ameny- nyiben azok a jelenségekre vonatkoznak, lehetségesek. Az emberi értelem ugyanis a dolgoknak az érzéklet szolgáltatta sokféleségéből, jelenségeiből a szemlélet és gondolkozás sajátos synthetikus funkcióival a tárgyaknak egységes, törvényektől szabályozott rendszerét alkotja meg, mélyet természetnek nevezünk. A tárgyak alakjuk szerint csak az értelemben vannak meg, de a gondolkodó alany önmagától független létet tulajdonít nekik. Megkülönbözteti magát azoktól, sőt természettörvényen alapuló viszonyba helyezi magát velők. Olyan viszonyba, amilyen viszonyban van egyik tárgy a másikkal.1

Metafizika azonban, mint a dolgoknak önmagukban (Ding an sich), végső okaikban és mivoltukban való ismerete, nem létezik.

Kant ismeretelméletének cáfolatát ezekben a főbb pontokban foglalhatjuk össze :

Az egész rendszer apriorismuson nyugszik. Hamis föltevésből indul ki, midőn csak az érzéklés útján felfogható tapasztalat körébe eső dolgok létezését ismeri el, a metafizikai valóságokat pedig, melyeket az általános eszmék, fogalmak fejeznek ki, tagadja.

Szintúgy hamis feltevés, hogy általános ismereteink szükségképen velünk születtek és alanyi természetűek.

Nagyon önkéntes az összetevő és tapasztalatot megelőző ítéletek felállítása. Az elemző Ítéletet ugyanis nem jól értelmezi. Megszorítással él. Ha oly értelemben venné az elemző Ítéleteket, mint az iskolás bölcselet, akkor az egyik oldalon az elemző és apriorikus, a másikon az összetevő és apos- teriorikus Ítéleteket azonosítaná.2 Iskolás felfogás szerint t. i. elemző mindazon Ítélet, melynél az alany és állítmány között szükségképeni kapcsolat van, melynél tehát az állít1 Paulsen : Einleitung in die Philosophie. 428. 1.

2 Dr. Kiss János : Az okról és oksági elvről. Hittud. Folyóirat. 1909. I. 169. 1.

Hittudományi Folyóirat. 1912.

36