Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
34 DR. WERDENICH ENDRE. A kérdésnek jelentősséget különösen sz. Tamásnak egyik helye kölcsönzött, ahol 1 azt írja, hogy az Ige emberi személyt csak úgy ölthetett volna magára, ha (az eddigi alanyiét elvesztővel) azon emberi természet az ő konkrét egyediségében tönkre ment volna, mivel »individuum humanae naturae est hypostasis et persona«. Hasonló dolgot mond Cajetanus is (1. c.), amikor ezeket írja : »Si natura assumpta a Verbo desereretur ab eo in suis propriis naturalibus, esset tunc alia persona Verbi Dei et alia persona illiusmet naturae humanae, ergo esset tunc alia substantia illiusmet humanitatis«. Cajetanus szerint tehát az alanyiét változása egyszersmind más állagot is követel. Mások még ennél is tovább menve, azt állítják, hogy Krisztus emberi természete nem a saját, hanem az Igének a létével létezik. Ennek lehetőségét egyenesen tagadnia kell annak, aki a valóságos létet és valóságos lényeget a teremtményben dologilag azonosnak veszi. Ha Krisztus emberi természete emberi lényeg, akkor a saját emberi létével is kell léteznie. Aki pedig a lét és lényeg között a valóságos véges lényben dologi különbséget lát, annak az említett tétel bizonyításában nem annyira a lehetőségre vagy az ilyen véleményben megnyilatkozó felfogásnak csodálatraméltó fenségére, mint inkább pozitív adatokra kell támaszkodnia.2 Figyelemreméltó azonban sz. Tamásnak egy másik helye is,3 amely későbbi eredetű, mint a már idézett hely. Azt kérdi sz. Tamás, hogy az Ige emberi személyt vett-e fel, vagy pedig csak emberi természetet ? Emberi személyt — úgymond — semmi esetre sem vehetett fel. Ha ugyanis ezen emberi természet már azelőtt is személy lett volna, akkor ez a személy a felvételben vagy megmaradt vagy pedig megromlott volna. Előbbi esetben Krisztusban két szeméi}' volna, ami hitelvi tévedés. Utóbbi esetben pedig, ha t. i. az emberi személy nem maradt volna meg, frustra esset assumpta, 1 S. contra G. IV. 43. 2 Pohle : Dogmatik, II. 66. 3 S. Theol. 3., 4., 2. c.
