Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból
AZ AliAL. ÉS SYNTHETIKUS MÓDSZER ISMERETELMÉLETI SZEMPONTBÓL. 537 oda eljuthasson. Mikor aztán elérte a tetőt, megpihen, széttekint s elragadtatással szemléli tág perspektívákban a természet megkapó, fenséges képeit. Visszatérőben ismét újabbnál újabb kilátás nyílik eléje, szebbnél-szebb távlatok kötik le figyelmét. Sok olyat észrevesz, eltűnődik rajta, amit felmenőben nem volt módjában látni, ami el volt előtte rejtve. Most tehát már részleteiben apróra megismer és szemügyre vesz mindent. Ilyen apró, részletekre kiterjeszkedő tökéletes ismeretre törekszik eljutni az ember is az analytikus és synthetikus, a felmenő és lemenő módszer egyesítésével. Egyes tudományok kizárólag csak az egyik, illetve a másik módszert alkalmazzák. így pl. a mennyiségtanban csakis az apriorisztikus módszernek, az észből való bizonyításnak van helye, a természettudományban csupán a poszteriorisz- tikusnak, a tapasztalati eljárásnak s bizonyításnak. A bölcselet a vegyes módszert használja. Az apriorismus kizárólagos alkalmazása a bölcseletben rationalismusra, észelvűségre vezetett. Ennek köszönheti létét a ma annyira divatos idealisztikus és pantheisztikus bölcseleti rendszer, nemkülönben a rationalismusnak napjainkban különféle nevek alatt forgalomban levő valamennyi hajtása : a subjectivismus, auto- nomismus, psychologismus, phaenomenalismus. Vessünk szempillantást azokra a rendszerekre, melyek tiszta apriorismuson alapulnak. Lássuk, helyes-e a synthetikus módszer kizárólagos alkalmazása. Hát a tisztán analj-tikus módszer alkalmas-e a bölcselet legfőbb problémáinak megoldására 1 A bölcselet legfőbb problémái (felvetett kérdései), melyek körül évszázadokon keresztül folyt az eszmék harca s ma is tart az ádáz tusa, ebben a két tételben foglalható össze : 1. Van-e a tárgyakról ismeretünk a priori, vagyis a tiszta észből ? Mi a megismerés ? Erre a realismus és az idealismus eltérő feleleteket adnak. A realismus szerint az igazi megismerésben úgy állanak előttem a dolgok, amint azok a valóságban vannak. Szóval a realismus a megismerésben a valósággal teljesen egyező képet lát. Az idealismus ezt képtelenségnek tartja. A megismerés szerinte az észből indul ki, valami Hittudományi Folyóirat. 1912. 35
