Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Trikál József: William James bölcselete

496

DK. TRIKÁL JÓZSEF

1892-ben a laboratóriumot is elhagyja és ezentúl csak: bölcselőnek nevezi magát. Ráismert tehetségére és ráunt a kísérletezésre. Szívéből mondotta azt, amit kisebb lélektanának végére vetett: Ez még nem tudomány ; ez a tudománynak csak reménye. És minden természet-tudományos eljárás ellenére is vallja, hogy egy metafizikus fogja a lelki élet nagy kérdéseit helyesen megoldani.

í) maga is metafizikussá vált. Ezentúl megjelenő művei úgy hatnak, mint hosszú időn keresztül visszafojtott vágyak, sejtések elemi kitörései. Az 1896-ban megjelent műve : The Will to Believe (Wille zum Glauben) a hit jogát tanítja. Főleg az első értekezésében meglepő eredetiséggel tárgyalja, miért van hitünknek tárgyi jelentősége és igazsága. Hasonló légkörben mozog az 1899-ben megjelent Talks to Teachers stb., amelyben az élet és a lélek fontos kérdéseiről tárgyal. A The Varieties of Religious Experience (1901—1903) a vallás eredetével, természetével, hatásaival, a vallásos élet típusaival foglalkozik. A Pragmatisme (1907.) az igazság mibenlétének kérdésével foglalkozik. Mi az ? Hogyan jutunk hozzá ? Hányféle az ? A vallás problémája vetette föl lelkében az igazság kérdését ! Mivel pedig látja, hogy az igazság új értelmezése ellentéteket keltett föl, a Pluralistic Universe művében nagy világtani szempontokba állítja be gondolatait az igazság, a bölcselet eredetére, a mindenség mibenlétére, a szellemi világ természetére vonatkozólag. Lelkében feloldódik a világegyetem alkotó elemeire és mintegy megint újra születik minden úgy, hogy lássuk, mikép alakul a világ. Vízióval dolgozik és látásokat varázsol elénk is, amelyekbe az ő sajátságos jelleme, misztikus hangulata, heves temperamentuma is belejátszanak, sőt bölcseletének hordozóivá válnak.

Benső tapasztalatból tudja, mily nagy szerepe van az akaratnak, a temperamentumnak ép a lét és az ismeret nagy metafizikai kérdéseinek megoldásában s rájut arra, hogy bölcselő okoskodásai és szemléletei csupán az ő temperamentumos lelkének megnyilvánulásai. Amint a modern művészetben a természet a művész egyéni látásán, temperamentumán eresztül lép a szemlélet körébe, úgy az ő leg-