Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
494 DR. TRIKÁL JÓZSEF. káját lekicsinyíti és több értéket tulajdonít a nyers anyagnak, mint a feldolgozott, az elkészített anyagnak ; ha elfeledi, hogy a lélek nemcsak nyugtalan erő módjára (dynamice) működik (raison vivante, ratio); hanem megfontoltan (sta- tice) is (értelem) és hogy mind a kettő csak az egy léleknek kétféle tevékenysége. Az ember gazdag képességei és képességeinek még gazdagabb elemei között az egyensúlynak meg kell lenni. És ez az egyensúly hiányzik W. James bölcseletéből. Egy irányban szerfölött kifejlődött tehetsége és túlheves temperamentuma vak az összefoglaló, a rendszerező értelem értékes munkásságával szemben ! Innen erednek összes hibái. Ezért tagad minden tárgyilagos igazságot, minden nyugvást, minden állandóságot. Csak az akaratot nézi, amely örök akarás, szakadatlan elfolyás, levés. így az élet is szüntelen alak- öltés, elváltozás, nincs semmi, ami a világban kétszer megismétlődnék. Nincs előtte nyugalom, csak cselekvés és szakadatlan keletkezés ! Legfeljebb a világfolyamatok végén volna helye a végső leszámolásnak, az értelem munkájának. Minden modern irány : pszichologizmus, relativizmus, volun- tarizmus, activizmus, miszticizmus bölcseletében bennrejlik.1 William James élete és irodalmi működése. James élettörténetének nagy vonásait a The Harward Graduates Magazin 1910. decemberi száma rajzolta meg. Innen állította össze Boutroux is Jamesről írt munkájában, amely a Revue de Métaphysique ét de Morale folyóiratban jelent meg. Apja, Henry James, mélyérzelmű és misztikus hajlamú pap volt, szívesen foglalkozott vallásbölcseleti kérdésekkel és főleg Swedenborgnak írásait olvasgatta. Apjának kedélye és lelkének hangulatos világa tagadhatatlan hatással volt 1 Ezek a jellegzetes gondolatok különösen a The Will to Believe és a Pluralistic Universe ötödik, hatodik és hetedik fejezetében élesednek ki.
