Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban

466

DE. MÖSSMEK JÓZSEF.

villámlik ; te nézz csak, hogy villámlik ; és több efféle teljes gondolatot. Ami egy nyelven személytelen kifejezés, más nyelven alanyt is bírhat : a németben es regnet, a magyarban eső esik. Ezek inkább nyelvtani mint lélektani problémák.

Ha valaki elmereng és emlékezetébe visszaidézi a múltat, a köznyelv azt mondja róla, hogy gondolkozik, és méltán, mert hisz ébren lehetetlen magát teljesen a passzív képzettársulásnak átengedni. A tudományos gondolkozásban is reprodukálunk elmúlt élményeket, képzeteket, fogalmakat, amelyek ilyenkor öntudatunkban egy sajátságos jelleggel lépnek föl : ismerősök. Ezen mint ismeretesnek való megismerése, megítélése a lelki élménynek egy új, eredeti, vissza nem vezethető lelki aktus. Az ismeretesség jellegéhez csatlakozik ugyan sajátságos érzelem, amelyet bizalmas, barátságos, megszokott és több efféle jelzőkkel írhatunk körül, de maga ez a-jelleg nem érzelem. Az emlékezés elnevezéssel csak utalunk a problémára, de meg nem fejtjük. Bármi legyen az emlékezés fiziológiai vagy lélektani alapja, pl. az öntudatlanban véghez menő kapcsolatok a szóbanforgó elemek között, öntudatunkban az ismeretesség visszavezethetetlen jelenség.1

Emlékezhetünk elmúlt érzelmekre és törekvésekre is. Ezt a mi módszerünkkel akármikor tapasztalhatjuk. Azonban azt is, hogy ilyenkor az érzelmet nem mint érzelmet érzem, legtöbbször még igen gyenge fokban sem. Másrészt gondolkodni csak arról tudok, ami valami módon bement és jelen van a megismerésben. Nem nehéz elgondolni, miképen foglalja át a megismerés a pusztán tér- és időbeli jelenségeket, mint amelyek vele úgyszólván egy dimenzióban vannak. De mikép mehetnek be a megismerésbe az érzelmek, indu1 I. Geyser : Lehrb. d. alig. Psychologie. 1908. 301. Höffding : Psychologie: 3. a. 1901. 166. 1. — James szerint a tárgy képe öntudatunkban mindig vonatkozásainak egész körével jelenik meg. A dolog úgy fest, mintha a tárgynak cafrangjai volnának. Eszerint az ismeretesség is ezen cafrangokon (fringes) alapszik. (James : Psychologie. Übers, v. M. Dürr. 1909. 164. 1.) De mit nyerünk ily képletes elnevezésekkel ?