Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban

452

DR. MÖSSMER JÓZSEF.

ugyanaz, önmagát gondolja el, reflektál. És ez valóban a helyes megoldás.

Evvel azonban lelki világunknak egységessége fölbomlani látszik. Ügy látszik, mintha lelki világunkban két heterogén elem akadna egymásra, a logosz, szellem, gondolkodás egyrészt és egy másféle, naturalisztikus tényező másrészt.

Ezen dualisztikus kiindulást elkerülik azon elméletek, amelyek a szellemi tényezőt lenyomják a naturalisztikus- nak színvonalára. Mind a kettő pszichikus tünemény, pszichikus erőknek funkciója. Közvetlenül »adva« csak öntudatbeli összerű élmények,1 kétdimenziós, azaz síkszerű2 események vannak.

Eszerint lelki világunk megismerésének eszköze a megélés, az élmény. A lélektan lelki megéléseknek leírása. Ha tudni akarom, mit tesz gondolkodni, le kell Írnom azon élményeket, amelyeket akkor tapasztalok, ha azon tevékenységet fejtem ki, amelyet mindenki gondolkodásnak nevez.

Világos, hogy ezen fölfogás szerint az igazság is más alakot ölt. Ha a gondolkodás lelki életünknek olyan tényezője, amely kiemelkedik a lelki életáramból és függetlenné teheti magát a megéléstől, akkor az igazság föltétien érvényességű. Ellenkező esetben, ha az igazság meg bizonyosság csak bizonyos élmény,3 akkor relativ és csak az ember organi1 I. Volkelt: Erfahrung und Denken. Hamburg und Leipz. 1886. 56. köv. 1. Die Quellend, menschlichen Gewissheit. München, 1906. 4. köv. 1. »Methode des inneren Erlebens.« Ein Beweisen, Ableiten, gibt es für die Grundlegung der Erkenntnistheorie nicht, sondern nur ein Auf weisen im Bewusstsein-! V. szerint belső élményeinkből csak a »Denknotwendigkeit« kerülő útján léphetünk ki. — Megjegy zendó, hogy feladatunk értelmében közömbös, hogy a megélésre vonatkozó különféle tételeknek éle ismeretelvi-e, vagy pedig lélektani. És »nem lehet az ismeretelvileg helyes, ami lélektanilag nem helyes, és viszont.« (Stumpf mondása.)

2 R. Wahle : Uber d. Mechanismus des geist. Lebens. Wien 1906. 33. 77. 1.

3 I. Schultz : Die drei Welten der Erkenntnistheorie. Göttingen, 1907. 91. 1. Szerinte igazán bizonyos csak a megélésnek a megélése (das Erleben des Erlebnisses), a pszichikus pillanat. Az emlékezet csal és Descartesnak cogito-ja önkényes konstrukció.