Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
A LOGOS-TAN ÉS SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA. 425 ismertek és használtak úgy a görögök, mint a zsidók. A Szentírásnak szerinte van szószerinti és allegorikus értelme. A történeti részek és törvények szószerinti értelemben veendők. Ámde van sok hely, melyet nem lehet és nem is szabad szószerint magyarázni, nevezetesen : 1. ahol Istenhez nem méltó értelmet kapnánk ; 2. ha a szószerinti értelem érthetetlen vagy nehezen magyarázható ki; 3. ha a beszédben allegorikus — képletes — kifejezés fordul elő. Túlzásai és tévedései főkép az utolsó esetből erednek, mert Philo ugyancsak hamar minősít valamit allegóriának. Dr. Siegfried huszonhárom oly esetet sorol fel, melyekben Philo a különben helyes értelemmel biró neveket, szavakat, kifejezéseket allegorikusán szokta magyarázni. Hogy e sok közül csak néhányat említsek : ha egy kifejezés ismételtetik, ha látszólag felesleges szó fordul elő, ha ugyanaz a személy más-más kifejezéssel jelöltetik, ha valamely esemény kétszer mondatik el — mindez különös jelentőséggel bir. Szabad továbbá a mondatrészeket az adott pontozástól eltérőleg összekötni, sőt csekély változtatások is meg vannak engedve. Tág tere nyílik az allegorizálásnak a hasonló kifejezéseknél, szójátékoknál, számoknál, sőt a versek sorrendjét, helyzetét is figyelembe kell venni.1 Ilyen szentírásmagyarázó szabályokkal nem csoda, ha a pogány bölcselet tanait is ki tudta magyarázni a Szent- írásból vagy jobban mondva : belemagyarázni s ezáltal megrontani, nem egy helyen önmagával is a legélesebb ellentmondásba keveredve.2 Isten tanának hibái már a kiindulásban bírják okukat. Philo ugyanis Plato dualismusát vallja és mégis a Szentírásnak Istenre, világra, angyalokra vonatkozó tanait sem akarja feladni. Innét egész teológiájának zűrzavaros jellege, -melyről tiszta képet alkotni alig lehet, részint, mivel nem tárgyalja összefüggően, hanem a legkülönbözőbb helyeken elszórtan, részint, mivel számtalanszor 1 Siegfried : Philo von Alexandria als Ausleger des A. T. Jena. 1875. 168—190. 2 Heime i. m. 208.
