Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
A LÉXYEGISMERET BERGSON TANÁBAN S A RÉGI FILOZÓFIÁBAN. 41 1 állatvilág élete s az emberiség kultúrája közt. Ez a kultúra ugyanis tisztára azon fordul meg, hogy a»continu sensible«-en kívül és túl érünk s hogy a dolgok lényegét, a quidditást, úgy ahogy, nekünk valóan, értjük. E kategóriák megfogása nekünk oly életszükséglet s oly kényszerismeret, milyen maga az érzéklés. Bergson ugyan erre azt mondja, hogy az értelem »obsedée des preoccupations pratiques«, csinálja a maga kategóriáit s hogy azok nem objektivek. Mindez azonban csak mondva van s okot s érvet nem hoz föl arra, hogy miért ne lehessen az érzéki észrevevésen kívül más tehetség olyasvalaminek meglátására, ami az érzékin túl fekszik. Beismerem, hogy ennek az érzékin túl fekvő, metafizikai világnak mi csak a küszöbén állunk; beismerem, hogy értelmi fogalmaink s metafizikai elveink nem dirib-darabját adják a füzisnek, hanem értelmét emelik ki a valóságnak ; »sie sind nicht ein Stück der Wirklichkeit, sondern sie geben Sinn der Wirklichkeit« ; de ha mégis megszállja a gondolkozót a kísértés, hogy oly kevés az, amit így érthetünk s hogy csak »flatus vocis«-nak látszik egész tartalma, akkor tekintsen ép a valóságra, arra a csodálatos, hatalmas kultúrfolyamra, melyen a philosophic de l’action is evez, arra a kultúrára, melyben az ember él s melynek jellege s kitevője épen az ember értelmi tehetsége. Igazodjék el a reális kultúrán az azt megteremtő tehetség realitása iránt. Az az eljárás, melylyel Bergsonék segíteni akarnak az értelmi ismeret problémáján, hogyt. i. lecsavarják a szenziz- mus szintájára, ép az akció elveivel látszik ellenkezni; mert ahol új akcióval állunk szemben, mely kimagyarázhatlan szökést s új irányt mutat föl, ott új energiákat is kellene föltételeznünk. Ezt a nagy érdeket biztonságba helyezve, szívesen egyetértek Bergsonnal az akció vezérszerepe iránt, mert igaz, hogy »scientiae supereminet caritas« s egyáltalában »supereminet actio«. En is hangoztatom, hogy az értelmi ismeret a konkrét valóság tartalmát kevéssé közelíti még, — hirdetem, hogy értelmi ismeretünk azt az általunk megközelíthetetlen s mindig konkrét valót, csak néhány általános, értelmi jelzéssel adja, 27*
