Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában

A LÉNYEGISMERET BERGSON TANÁBAN S A RÉGI FILOZÓFIÁBAN. 401'

továbbá az azonosság s ellentmondás elvei különben is oly semmitmondó, vékonypénzű, értelmi lények, hogy bátran mondhatjuk »flatus vocis«-nak, »entitás verbales«-nak. Szerinte a mi egész ontológiánk nem egyéb, mint »un morcellage plus ou moins utilitaire du continu sensible« s Aristoteles voltakép csak a képzelet s a nyelv disztinkcióit vitte át a tárgyi rendbe ; beleállította a szubjektív érzésnek szempontjait a tárgyi világba ; a filozófia most gyötrődik ezzel a ballaszttal s csak úgy boldogul, ha minél előbb szabadul a merev formáknak e metafizikájától.

De hát lehet-e ezzel szakítani s nevezetesen lehet-e az »esse«, a »ró óva, a szubstancia kategóriáját tisztára szubjektív értékűnek, »morcellage utilitaire «-nek mondani ?

A bergsoni filozófia szerint mi ugyanis túllépjük az ismereti adatok határát s konstatálunk metafizikai világot, mikor a qualitáson túl substanciát s a mozgáson kívül mozgó lényeget veszünk fel. Mindenesetre igaz, hogy az érzéklést s az érzéklés-adta qualitás határát túllépjük s azon túl realitást veszünk fel ; de hiszen ezt Bergson is fölveszi. Szerinte is van realitás, »la realité c’est le devenir« ; tehát a valóságos mozgás a realitás s ez okozza ami érzeteinket s azt a valóságos mozgást vesszük mi észre mint »continu sensible«-t. De hát megállhatok-e a gondolatsor e pontján, hogy a velem szemben álló realitást mozgásnak minősítve, ne tegyek kérdést aziránt, hogy mi tehát az a mozgó tárgy ? Rásegített-e Bergson arra. hogy a valóságból a statikus elemet kiradírozzuk s tisztára a mozgásban találjuk meg a lét magyarázatát ? Ezt csak akkor tehetnők, ha a mozgásból a mozgó tárgyat valahogy kiemelhetnők s a mozgást mozgó tárgy nélkül gondolhatnánk el ; azt pedig meg nem tehetjük. »Es geht jeder Sinn verloren, wenn nicht ein Sein innerhalb der Bewegung behauptet wird«, mondja egy újabb német filozóf s ezzel a legprimitívebb gondolkozásnak s legközvetlenebb ismeretnek ad kifejezést. A mozgásban a mozgó végre is valami s ez a szubsztancia fogalma.

Bergson sem gondolkozhatok máskép s ő is megteszi ezt a szükséges lépést a mozgástól a mozgóhoz. így pl. mikor