Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
A LÉNYEGISMERET BERGSON TANÁBAN S A RÉGI FILOZÓFIÁBAN. 395 lépett valóság, az »actus primus«, vagyis hogy a »mouve- ment« több létet, tehát több valót hoz magával. De tényleg Bergson azt a többet, mely a mozgásban van, úgy értelmezi, hogy az »immobile« voltaképen semmit sem jelent s ez épen a »punctum saliens«, hogy a bergsoni filozófia szerint a lét, a valóság a mozgással van azonosítva, szemben azzal a reálizmussal, melyet a közfelfogás s a filozófiai rendszerek legnagyobb része vall, melyek szerint a valóság első sorban nem a mozgás, hanem az ami mozgásba jöhet s ha mozgásban is volna, akkor is nem a mozgás az első s konstituált valóság, hanem az, ami mozog, s ha nincs is mozgás, akkor is van valóság s arról a valóságról lehet valamit állítani, valamit tagadni s így az a valóság értelmi kifejezésre alkalmas. Ez az »esse«, a »rö őr«, a ró t'l ijv etvcu ; valami, amit nem a mozgás alkot meg. így a valóság inkább állás, mint mozgás ; az ovaia a szó teljes értelmében aráaig is ; a szó teljes értelmében az »esse« a »substantia«. Mi is szubstan- ciák vagyunk s a szubstanciák világába vagyunk belekapcsolva s mivel az ismeret csak értelmi kifejezése az objektiv viszonynak, azért neki is az esse-hez, a szubstanciához, ehhez a radikális valósághoz lesz köze s fogalmaiban s Ítéleteiben ezt a valóságot fogja tükröztetni. Amilyen következetes e követelmény, oly határozott tagadásba vonja azt Bergson, szerinte a nyugvó létről nincs ismeret. S valóban, ha csak a mozgás a valóság, akkor az ismeretnek csak a mozgáshoz van köze s ezt kell kifejeznie. Mi csak hatásokkal állunk szemben s azokra reagálunk ; minket mozgó, heterogén folytonosság környez ; csak benyomások s azok nyomában alakuló képek óceánjában úszunk ; mást fölfogni, megismerni nem lehet, mert nincs más, amit ismerjünk s azért csak reakcióink vannak az akciókra, tisztán az érzéklések tartalmával. Nekünk csak érzéklésünk van. Vannak ugyan gondolataink s szavaink állagokról, lényegekről, azonossági s ellentmondási elvekről, okságról s célokról; de ez mind a mi csinálmányunk, »un arrangement, une simplification commode pour la parole et pour Faction«. Nekünk el kell igazodnunk e világon, sőt uraivá kell len26*
