Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában

I.

f ÉRTEKEZÉSEK.

A LÉNYEGISMERET BERGSON TANÁBAN S A RÉGI FILOZÓFIÁBAN.

„Felolvastatott a Magyar Filozófiai Társaság 1912. június 3-ikán

tartott ülésében.

A filozófiai rendszerek nagyobbrészt ellentétes fölfogásokon épülnek s ezt az ellentétet úgy teremtik meg, hogy egy-egy igaz gondolatot egyoldalúan s sokszor kizárólagosan is alkalmaznak. Az egyik például csak mozgással, a másik csak nyugvó valósággal akarja magyarázni a világot; vannak, kiknek szemében a világ zárt, merev entelecheiák sora, mások meg a világot folyamszerű létnek tartják, s eszerint igazodik az ismeretelmélet is s az egyik realista lesz, míg a másik idealistának fest; az egyik a szenzizmus, a másik az intellektualizmus felé tart.

Ez ellentétek legyőzése s az igaz s közös gondolatok kiemelése rásegít majd a juste-milieu-re. Hiszen szinte látni, hogy egy különben igaz gondolat hol válik ki rendszert alakító elvvé ; szinte észre lehet venni, hogy meddig szerepel még mértékkel s hol kezdi mértéktelen szerepét ; észre lehet venni, hogy a gondolat a gondolkozás mely pontján változik el incubációvá. Valami ilyesmire szeretném e dolgozatomban becses figyelmüket ráfordítani ; szeretném kiemelni a különbséget a philosophic d’action, máskép bergsoHittudom&nyi Folyóirat. 1912.

26