Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

199

Az utolsó V. fejezet sz. Anzelmnek van szentelve. A múlt hagyományait, a Szentírásnak és a szentatyáknak tekintélyét szeretettel vallja, úgy azonban, hogy az ész is jogába lépjen. A credo ut intelligam ép oly jogos a maga területén, mint az intelligo, ut credam. Az észnek feladata bevilágítani a hit mezejét, az egész hit-világ fölött összefüggő áttekintést nyújtani,. és az esetleges ellentéteket megoldani. E célból a természetfölöttinek analógiáját keresi a természetben ; hangsúlyozza a tiszta és erkölcsös lelkűiét szükségességét, mikor ily finom kérdésekkel foglalkozunk. A nominalizmust elveti és nagy dialektikai és metafizikai készséget mutat a kérdések elemzésében. Ez a fejezet meleg szeretettel van megírva.

A mű, mint említettem, nagy anyagot dolgoz fel. Kiadott és sok kiadatlan írásokat közöl, az egész irodalmat feldolgozza s ép azért a középkori bölcselet tanulmányozásához nélkülözhetetlen.

Ha valami kifogást lehet ne*emelni, ez az, hogy a »módszer« alatt úgy a középkori theológia, mint a középkori bölcselet módszerét érti és a kettőt szorosabban összeköti, mintsem az szükséges. A bölcselők részére bizonnyal értékesebb lett volna, ha csupán a bölcseletnek módszerét adja és nem egyúttal a theológiáét. Másrészt a szerző álláspontját értjük, hiszen a theológia és a bölcselet igazán ikrek a középkori gondolkodásban.

Budapest. Dk. Trikál József.

Historia Philosophiae. Auctore dr. Josepho Kachnik.

130 oldalon adja a szerző az emberi gondolkodás, bölcselkedés történetét. Az ilyen kis könyvek inkább arra alkalmasak, hogy az ember kedvét a bölcselkedéstől elvegyék, mint arra, hogy azt megszerettessék. A bölcselők rendszerint úgy állnak előttünk, mint az emberiség csodálatos individuumai, akiket sajnálunk, hogy ilyen-olyan kérdéseken tudtak őrlődni. Ilyen kézikönyvet megemészteni nehezebb az észnek, mint a tiszta fűszert a gyomornak.