Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

190

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

ismeretesek, nagyrészt azért, mert eleddig csak összes müveinek nagy folio kiadásaiban voltak hozzáférhetők. Pedig megérdemelnék, hogy minél többen olvassák őket. Mert Bona kardinális aszkétikus munkáit előnyösen jellemzi a biztos és alapos theológiai tudás, a bölcs mérséklet és józanság, az igazi kenet és egyszerűség. X. Pius pápa, Bona születésének harmadik centenáriuma alkalmából Ressia, mondovi1 püspökhöz intézett apostoli levelében egyenest azt mondja, hogy Bona irataiban megközelíti a Krisztus követésének kenetességét s egyszerűséggel párosult fenségét.2

Igen jó szolgálatot tett Lehmkuhl, a tudós jezsuita atya, az aszkétikus irodalomnak, mikor az általa szerkesztett s a Herder-cég kiadásában megjelenő Bibliotheca asce- tica mystica című vállalatba fölvette Bona kardinális válogatott aszkétikus műveit.

A Bibliotheca ascetica legelső kötetébe fölvette Bona bíborosnak a szentmiséről írt s már fent említett művét (De sacrificio Missae). Egy külön önálló kötetben : Opuscula ascetica selecta Joannis Cardinalis Bona három kiváló munkáját teszi közzé, még pedig :

1. Manuductio ad coelum, medullam continens sanctorum patrum et veterum philosophorum (1—-’117. 1.). Ez a munka először 1658-ban jelent meg Rómában. S hogy mily keresett volt a XVII-ik században mutatják kiadásai (megjelent Lyonban, 1660; Bécsben 1660; Frankfurtban 1663, Freiburgban 1663, Brüsszelben 1663. Párisban 1664, Münchenben 1664, Nápolyban 1664, Rómában 1664, Brüsz- szelben 1670, Rotterdamban 1675, Kölnben 1674, Velen1 Bona szül. 1609 okt. 10-én Mondovi-ban (a régi Piemontban), meghalt 1674 okt. 28-án.

2 >>Itaque ad illustrandam catholicae professionis veritatem de iis rebus omnibus, quibus divinus cultus continetur atque ad refovendam Christiani populi pietatem non parum valuerunt, quae hic (scii. Bona) vulgavit scripta et multa et praeclara : atque ex his unum et alterum volumen, in quibus ad divinarum rerum contempta- tionem legentes rapit, sic novimus probari prudentibus, ut aureo de imitatione Christi libello non multum cedere videantur.« Acta apóst. Sedis II., 324.