Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

182

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

s a szenttéavatás aktáinak felhasználásával, Innerkofler redemptorista atya munkája, vagyis a legújabb, ú. n. szentté- avatási rendi életrajz nyomán írt ; de nem szolgailag, hanem a nevezett szerzőtől felállított keretnek többszörös szabatosí- tásával s ugyancsak a szerző látószögének, perspektívájának is nem egy helyen, névszerint a magyarországi vonatkozások dolgában, részünkről köteles és azért egyúttal jogosult kijavításával«. Ez nyílt s egyszersmind igaz beszéd. Azt hiszem, mindenki jóváhagyja, aki e két életírást összehasonlítja. De minek is fáradna ezzel ? Minden idegen nyelvű Hofbauer- életirat feleslegessé vált reánk nézve Breznay munkája által. Ö tényleg elkerülte, kihagyta, vagy legalább rövidre vonta mindazt a kritikusai által kifogásolt hosszadalmas kitérést, sallangot, ami Innerkofler művét nehézkessé teszi ; jegyzetekbe szorította azokat az okmányszerű adatokat, melyeket tudományos szempontból közölni jó, sőt szükséges, de amelyeket a könyvolvasók többsége ballasztnak tekint és miattok megunja az olvasást. Azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Breznay által megismertetetteken kívül még több magyar vonatkozást is találhatunk Hofbauer életében. A szerző Dankó, Hahnekamp és Fraknói közlései alapján mindössze a 403—410. lapokon foglalkozik a Szé- chenyi-családra való befolyással. Már pedig a szentnek bécsi apostoloskodása idején a magyar mágnásvilág még nagyon is koncentrálódott Bécsben, s tudvalevő, hogy ezek a családok a szó nemes értelmében vett lelki életet is éltek. Hofbauer prédikációinak hallgatói, gyónógyermekei közt a Széchenyieken kívül nem egy magyar család volt, akik azután az ő szellemét szívökbe zárták és itthon terjesztették is. Néhai Cziráky Jánosné grófné, született Délsasse Lujzától nem egyszer hallottam Klinkowström és Hofbauer működéséről, ezt az utóbbit már ő is csak szájhagyomány útján ismerhette. Aki ezeket összeírná, nagy szolgálatot tenne a XIX. század hitélettörténete irodalmának. Breznay Béla művével, ahogy van, kiváló szolgálatot tesz a magyar hit- buzgalmi irodalomnak, kellemesen és vonzóan mutatván be a példát, amely vonz és gyönyörködtet.