Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

177

(Fraknói. Gróf Széchenyi Ferenc. 347. 1.). Hofbauer közreműködésével tért az anyaszentegyház kebelébe a két Klim- kowström, Schlosser Frigyes és neje, a két Veith. Neki köszönhető számos, katholikusnak keresztelt szabadkőmíves, illuminátus, jozefinista megtérése. A lelkek számára nézve ezek eltűnnek ama sok ezer közt, akiket Hofbauer az üdvösség útjára vezetett lelkipásztori működése által, melyet az oltárnál, a szószéken, a gyóntatószékben, a betegágynál, szegény- látogatásaikor és a különböző egyesületekben kifejtett. Sőt mint irodalmi reformátort is bemutatja Innerkofler szentünket, jóllehet ő maga bebizonyíthatólag irodalmilag nem működött; hanem lényeges befolyással volt Werner, Veith, Ackermann, Zängerle, Passy, Schlosser, Eichendorff, Schlegel irodalmi működésére.

A mult század kezdetén erősen hullámzott még a »német nemzeti egyház« és a jozefinizmus fenntartása érdekében keltett áramlat Ausztriában. Dalberg és Wessenberg tekintélye nagy volt Németország szerte. A Sailer által hirdetett hamis miszticizmus erősen hódított hazánk műveltebb köreiben is. Azonban mind többen felébresztve a francia forradalom, majd pedig Nagy Napóleon rombolásai által, megkezdődött a vallásos irányú visszahatás. A mindenhatónak mondott Metternich is gondolkozóba esett. Severoli bécsi pápai nuncius P. Hofbauerre irányította a fő miniszter figyelmét. »Ott van az egyszerű, durva öltönyű pap ; ha külseje még oly igénytelen is, mégis alig tudnék valakit megnevezni, aki a legfontosabb ügyeket oly talpraesetten tudná megoldani, mint ő.« És ez az igénytelen férfiú csakugyan nem csekély befolyást gyakorolt az egyházpolitika kialakulására, amint azt Innerkofler a 692—726. lapokon okmányokkal is bizonyítja.

Természetes, hogy ennyi küzdelem, ekkora tevékenység megőrli az emberi fizikumot. Hofbauer különösen az 1820-iki tél óta sokat betegeskedett. Önála az is természetes volt, hogy minden fájdalmat szent türelemmel és megadással elviselt, március 15-én bekövetkezett haláláig. Halálát és eltemettését méltán »Triumph«-nak nevezi életírója, aki művét szentté avattatásának és csodáinak elbeszélésével fejezi be.

Hittudományi Folyóirat. 1912.

12