Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

175

szabadkőmívességről, Hofbauer iskolatársáról, — a névleg nálunk is jól ismert — Jahn Jánosról, VI. Pius pápa bécsi látogatásáról, a hírneves konvertitából jezsuitává lett P. Diesbachról.

A második részben elbeszéli Hofbauernek apostoli működését Varsóban (a 67—349. lapokon). Hofbauerrel már bécsi tartózkodása idején testi-lelki barátságot kötött Hübl Tádé. Vele tanult és nélkülözött, noviciuskodott és fölszenteltetett ; 1784-ben pedig elhatározták, hogy a rendfőnök engedelmével visszatérnek Bécsbe és ott redemptorista házat alapítanak. »Mindenki mosolygott ezen az álmodozáson — csak Liguori Alfonz nem«, jegyzi meg Tannoja. Az apostolok alkalmatosságán indultak a nagjT útra Nerii sz. Fülöp áldásától kísérve. Ausztriában a jozefinista áramlat sorra elsöpörte a fennálló kolostorokat is, nem hogy újnak az alapítását megengedte volna. Kénytelenek tovább vándorolni. Ütjok célja Kurland, de a Gondviselés — Saluzzo apostoli nuncius képében — Varsóban marasztalja őket. Megkapják az elhanyagolt, kisded sz. Benno templomot és a német testvérület félig romban heverő házát, s ezekből húsz év alatt egy virágzó kolóniát alkotnak, melynek vannak munkásai, missziói, iskolái, irodalmi vállalata, szegényápoló intézete, árvaháza, ifjúsági egyletei stb. A rendtagok száma amryira felszaporodott, hogy rajokat bocsát többfelé. Hofbauer tekintete hazánkra esik, »Magyarországon majdnem üresen áll még sz. Pál első remetének egyik háza, melyben csak egy pálos rendű áldozópap és két laikus testvér él«, írja 1788-ban Rómába Saluzzónak ; ezt szeretné a redemptoristák kezére juttatni, de nem sikerült máig sem. Mindennek véget vetett az 1794. évi lengyel forradalom, melyet Innerkofler terjedelmesen és élénken leír. Varsó porosz uralom alá került. A protestáns kormány, »felvilágosodott« és szabadkőmíves katholikusok felhasználásával, állandóan fojtogatja a varsói redemptoristákat. A poroszokat ismét F Napóleon hadai űzik ki. A császár 1808 május 25-én kiadott rendeletében meghagyja vazallusának, a szász királynak, hogy ezeket a barátokat űzesse ki a lengyel tartományból. Frigyes Ágost