Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
158 VEGYESEK. — húzzák azok is — hanem aki azt húzza s húzza úttalan- utakon s húzza századokon át, ez az az erő, melyet a »facies vituli« jelképez, az a csendesen, alaposan, kitartóan dolgozó, nagy erő. Ez dolgozott sz. Tamásban ; ez állította a világba ezt az igaz, mert természetes metafizikát, mely alapokat vet a kultúrának, termőföldet készít elő a hitnek s eszményeket nyújt a vágynak s törekvésnek. Rajta épül minden egyéb tudás ; ott ért sikert minden etikai törekvés ; ott ragyog fel mindennek betetőzéséül s kritériumul a »facies hominis«, annak az embernek arca, aki olyan ember, hogy angyal is, »angelus scholae«, »doctor angelicus«. Legyen ő példaképünk úgy az erős munkában, mint a lelkes akarásban, hogy jó filozófok s szent emberek legyünk. Ez programm, melyért dolgozni, sőt élni is érdemes s jobbat társulatunk sem akarhat, nagyobb célt nem szolgálhat. E nemes' munkára való felbuzdulással nyitom meg a gyűlést. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után dr. Kiss János praelátus, egyetemi tanár terjesztette elő következő alelnöki jelentését : Igen tisztelt Közgyűlés ! Miután Aquinói sz. Tamás ünnepe alkalmából délelőtt az egyetemi templomban hálát adtunk a világosság Atyjának törekvéseink fenntartásáért s azok eredményeiért, valamint mesterünknek sz. Tamásnak égi pártfogásáért és vezérlő példaadásáért, most este pedig földi védőnk és vezérünk, dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök úr irányító szózatán okultunk, vissza kell tekintenünk az elmúlt egyesületi évre, hogy annak tanulságait további működésünkben érvényesítsük. A múlt évben 7 ülést tartottunk, 11 előadással. A közgyűlésen Prohászka Ottokár püspök-védő urunk megjelölte célunkat, mely abban áll, hogy Aquinói sz. Tamás minél derekabb fiainak, híveinek bizonyuljunk s ezt akkor érjük el, ha nagy mesterünk tanait egész terjedelmükben és mélységükben megismerjük s azokat az őt követő századok
