Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Jehlicska Ferenc: A nyomor és a bűn
A NYOMOR ÉS A BŰN. 97 a tanokat a leghatározottabban vissza kell utasítani. Aristoteles nagyon tévedett, mikor azt állította, hogy míg a szövőszék kereke magától nem forog, rabszolgákra szükség lesz. Súlyos tévedés Malthusnak embertelen tanítása is, mely szerint a fölösleges szegényeknek nincsen helyük az élet asztalánál. Ugyanerre a lapra tartozik a darwinistáknak kiválasztódási etikája is. Eszerint a gazdaságilag vagy testileg satnya egyéneket át kell szolgáltatni az enyészetnek ; támogatásuk fajrontást, degenerációt idéz elő. Ezt a szívtelen és fölületes tant már a nemzetgazdászok 1 is elvetik számos érvényes ellenérv alapján ; annál több okból utasítják azt el az etikusok. Hasonló szellemű a liberalizmus is, mely elvben idejét multa, de a való életben még mindig pusztít. Legdurvább alakban Nietzsche állította fel a szegénjei nyomás elméletét. Az ő Herren- és Sklaven-Moral-ját józan emberek előtt cáfolni szükségtelen. Másodszor : a szegénység ellen a leghathatósabb és legméltóbb küzdelem az, mely a nyomort megelőzni igyekszik és azon fárad, hogy társadalmi reformokkal, a törvényhozás útján emelje az alsóbb néprétegeknek létnivóját. Nem az a cél, hogy nagy legyen a nyomorban segélyt és vigaszt nyújtó intézményeknek a száma, hanem az, hogy ezen intézmények lehetőleg fölöslegesekké váljanak. Annál is inkább, mert az öntudatos ember mindig megalázónak találja, ha alamizsnát kell elfogadnia és nem jól esik neki a jótékony- kodóknak atyáskodása.2 Mindent megteszünk a szegényekért, mondja Tolsztoj, de a hátukról lemenni nem akarunk. Sok ínségnek a társadalom igazságtalansága az oka, tehát ezen igazságtalanságnak megszüntetését kell sürgetnünk. Harmadszor : Ám ha a törvényhozás meg is tenné a kötelességét, még úgy is marad segélyre szoruló ember elég. A bajok tudvalevőleg nemcsak a társadalom helytelen szerkezetéből erednek. A magán- és nyilvános, az egj házi és az állami jótékonj’ságnak mindig lesz tere, mindig lesz elég 1 V. ö. Földes Béla, u. o. 2 V. ö. »Huszadik Század« c. folyóirat, Budapest, 1910. nov. sz. 406. 1. Hittudományi Folyóirat. 1912.
