Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

824

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

természettudományos nézetei megadtak és javallottak neki. Kortársainak népies nyelvén kellett egyrészt szólania, hogy vallásos tanítását velük megértesse, de másrészt figyelemmel kellett lennie a szomszédos pogány népeknek a világ terem- tésére vonatkozó felfogásaira is, hogy ezek megtévesztő hatásának az izraelitáknál útját vágja. A korában uralkodó nézeteknek két sorozatát kellett tehát a szentírónak figyel- mébe vennie: a természettudományos felfogást és a mitholó- gikusat, mely kortársainál Palesztinában közkeletű volt. A korában közkeletű természettudományos nézetekhez alkal- mazkodnia kellett, mert különben fejtegetéseit meg nem értették volna. De az izraelitákhoz férkőző mithológiákra is tekintettel kellett lennie, azokat meg kellett cáfolnia. Ha pedig a dolog így áll, akkor nem kell mély tudományosságot keresnünk, hanem egyszerűen az akkori népies felfogást abban, hogy a szentíró szerint Isten a világosságot első napon, az égitesteket pedig csak negyedik napon terem- tette. A régiek nézete ez, kik úgy vélekedtek (1. Jób könyve 38, 19.), hogy a világosság a naptól független. Ez a felfogás nyilvánul meg a babilóni irodalomban is, mely a napisten mellett a világosság külön istenét is ismeri. A népies fel- fogás körébe tartozik a vizeknek alsókra és felsőkre való osztása is, valamint az égboltozatnak, mint szilárd épít- ménynek elképzelése, fölötte vannak a felső vizek, melyek csak akkor folynak le, ha Isten kinyitja az égboltozat ajtajait és ablakait. Annak bizonyítására, hogy minden lény e világon az Isten teremtménye, ajánlatosnak látszott a szentíró előtt, hogy az összes teremtett dolgokat felsorolja, csopor- tosítva megnevezze. A teremtés hat napjáról szólott, mert a teremtés egyes tényeit a hét napjainak előképeiként akarta odaállítani, hogy a szombat megszentelésének kötelezettségét annál hatásosabban hirdesse. Napokról szólott és nem korszakokról, mert olvasói ebből azt olvashatták volna ki, hogy a világ megteremtése Elohimnak hosszas fáradságába került. A lények megteremtését pedig oly rendben sorolja fel, amely könnyen érthető és megjegyezhető volt kor- társainak. Számunkra természetesen a felosztás és elsorolás