Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Értesités a XI. kath. nagygyülés alkalmából
VEGYESEK. 811 számot vet az emberi megismerés törvényeivel s minden túlzástól tartózkodva, az ismeretszerzés minden tényezőjé- nek igyekszik megadni a magáét. Vallja, hogy természettől fogva semmi kész ismeretünk nincs, minden ismeretet úgy kell megszereznünk. Különbséget tesz érzéki és értelmi ismerőképesség közt. Az utóbbiról azt tartja, hogy csak az érzékelés alapján juthat bármely ismeretre, miáltal a tapasz- talás szilárd alapján áll. Az értelemnek oly erőt tulajdonít, hogy a világból, sőt annak ősokából is megismerhet valamit, de azt is tudja, hogy ez a valósághoz képest igen kevés és alanyi elemek miatt nagyon tökéletlen. Ez a bölcselet alkalmas és erős arra, hogy a túlzó kétel- kedéssel és agnoszticizmussal szemben kimutassa az emberi ismerőképesség megbízhatóságát ; az érzékelvűséggel szemben bebizonyítsa az értelemnek az érzéket lényegesen túlhaladó erejét, a túlzó szubjektivizmust megcáfolva megvédje ismere- teink tárgyilagosságát s a relativizmussal szemben kétség- telenné tegye változatlan igazságok megismerhetőségét ; hogy az anyagelvűséggel szemben rávezessen a lélek és szellem megismerésére ; hogy a monizmussal és pantheizmussal szemben nyilvánvalóvá tegye a világtól kimondhatatlanul különböző személyes Isten létezését ; hogy az ösztön és az érzelmesség jelentőségének túlhajtásával szemben tisztán megállapítsa az értelem vezetőszerepét. Az adott jellemzésből az is látható, hogy e bölcselet műveléséből és uralomraj utásából minden emberi tudomány — a természeti tudományokat is ideértve — s minden művé- szét, valamint az erkölcsi, a társadalmi és jogi rend is új erőt és növekedést remélhet. Vannak ugyan, kik a scholastikus bölcseletet igen töké- letlennek mondják s névleg alaptalan feltevésekről, a tapasz- tálát elhanyagolásáról, önkényes levezetésekről s meddő szőrszálhasogatásokról vádolják. Ezek a vádak a legkülön- félébb alakot öltik s tankönyvekben, folyóiratokban, bölcse- leti szaklexikonokban, egyéb művekben, még klasszikus bölcselők munkáiban is olvashatók. Ámde ez mind valótlan- ság s a scholastikus bölcselettel e tekintetben csaknem úgy
