Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Pinzger Ferenc S. J.: Az állatok színmajmolásának tudományos értéke

776

PINZGER FERENC.

adat áll rendelkezésünkre a táplálék színező hatását illető- leg. Mondogatják ugyan, hogy némely éneklőmadár ken- dermaggal etetve sötétebb színt ölt. A kanári madárról az a hír jár, hogy* narancsvörösre színeződik, ha papri- kát kevernek táplálékához. A rozsdavörös mókus mellett ismerjük meg ennek fekete változatát; ezt a színezetet a nagyon olajtartalmú magvak fogyasztásának tudják be. Hogy és mint történik ez, persze még mindig nyílt kérdés· és vita tárgya lehet, vájjon az összefüggés okozati és nem holmi »post hoc, ergo propter hoc«. A legtöbb esetben végre csak színváltozatot eredményezhet, nem igazi szimpatikus színt.

Nem sokkal jobban állunk azon magyarázattal, mely az állatok szimpatikus színezetét összeköttetésbe hozta a magasabb vagy alacsonyabb hőmérséklettel. Hogy a hő- nek néha befolyása lehet a színezetre, kétségbe nem von- ható tény, hiszen az ember arcbőre is sötétebb a délibb vi- dékeken. E befolyásra klasszikus példát szolgáltat a Va- nessa levana és prorsa lepkéje, melyet régente két külön fajnak tartottak. Idővel azonban kiderült az igazság, hogy itt csak egy fajjal van dolgunk, mert a különbséget csak a hőmérséklet változása okozta. Rendes körülmények kö- zött ugyanis a Vanessa prorsa áttelelt petéiből fejlődnek tavasszal a színben és egyébként is eltérő levanák, nyáron pedig kikelnek a prorsák. De megtehetjük azt a kísérletet, hogy a Vanessa prorsa bábjait nyáron nagy hidegnek tesz- szűk ki és akkor téli lepkéket kapunk. Megfordított ered- ményt érünk el, ha ugyanazon Vanessa téli petéit nagyobb melegnek tesszük ki.

Hasonló eredményre vezettek Pictet Arnold kísérletei.1 A Lasiocampa quercus bábjait 30—40 napon át 3—4 óráig 40—50 foknyi melegnek tette ki. Az eredmény az volt, hogy a kibúvó lepkék közül némelyiknek szárnya fel- tűnőén sötét árnyalatot mutatott, de akadtak köztük majd1 V. ö. Naturwissenschaftliche Rundschau XXV. Jahrgang 47. 1.