Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Hajós Szaniszló: Az élettan alapvető kérdései

756

HAJÓS SZANISZLÓ.

Az anyag lényegét nem ismerjük ugyan, mégsem tété- lezhetünk föl annak összetévő elemeiben oly tulajdonságokat, melyek az anyag nyilvánvalóan észlelhető tulajdonságaival lényegesen ellenkeznek. Nem okolható meg, hogy miért volna a merőben mechanikusan összehalmozott s a föltevés szerint lélekkel bíró atomok összegének oly tulajdonsága, mely a különálló atomokban nem észlelhető.

Minden lénynek akarást tulajdonítani (Hartmann) ön- kényes és következetlen gondolat. Az akarás az élő lénynek sem jellegző tulajdonsága, az élettelené még kevésbbé. A nö- vény életében van bizonyos spontaneitás, de az nem akarat; benne inkább a szervezetben lévő törvényszerűség szerepel, nem föltétien szükségszerűen ugyan, mégis határozott alakban érvényre jut az életműködések folyamán.

A dolgok lényegébe helyezett célratörekvés legfeljebb analógiával nevezhető akaratnak, amennyiben minden törek- vést akarat kísér.

Lotze a világegyetemet végtelen élő lénynek gondolja ; nem hajlandó a lények túlnyomó részét az élet tökéletességé- tői megfosztottnak tekinteni. Sajnálkozik élettelenségük miatt. Magától értetődik, hogy a filozófiában, hol a tekintélyi érvek sem bizonyítanak, az efféle érzelgésnek nincs helye. A filozófia nem poézis. A lények megelégedettek tökéletessé- gük ama fokán, melyen tényleg állanak. Az életnélküli lény nem hulla, állapotán nincs semmi sajnálkozni való ; nem halott az, életnélküliség a természete.

* * sjs

A gondolkodó nem tulajdoníthatja puszta véletlennek (Zufallstheorie) az élettelen anyag célszerű működéseit ; kell lenni az összes lényekben valamely elvnek, mely oka és alapja a működés törvény- s célszerűségének. A szervetlen világban a célszerűség hordozója az anyag erője, az élő szer- vezetékben pedig az életelv.

Dippe különbséget tesz a szerves és szervetlen pará- nyok közt. Szerinte csak a már eredetileg organikus parányok