Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Hajós Szaniszló: Az élettan alapvető kérdései

730

HAJÓS SZANISZLÓ.

E körülmények megfontolása késztetett, hogy biológiai problémákkal foglalkozzam s a jelen értekezés tárgyául az alapproblémákat válasszam, melyek bár közismeretesek, az újabb kutatások figyelembe vételével mégis újak marad- nak, titokzatosságuk meg nem szűnik, ép ezért aktualitá- sukat sem veszítik el.

Az élet a lét tökéletessége, hasonlatban az, ami a homok- sivatagon a kaktusz virága, meg az Alpeseken a havasi gyopár.

Az életre vonatkozólag két ismeretforrásból merítünk tudomást : az érzékekből, mely a tüneményeket fogja fel s az észből, mely a tünemények alapját, okait keresi.

Az általános megfigyelés szembetűnő különbségeket észlel az élő s élettelen anyag között. A kémiai kutatások bebizonyították ugyan, hogy az élőlények végelemzésben ugyanolyan alkotórészekből — mondjuk elektronokból —- állnak, mint az élettelenek, tömegük sok közös tulajdonság- gal bír, mégis lényeges különbség választja el az élők világát az élettelen lényektől.

Az élettelen anyag elsőrendű tulajdonságai azok, melye- két a fizika : kiterjedés, alak, tehetetlenség, áthatatlanság, ellentállás, mozdíthatóság s oszthatóságnak nevez. Másod- rendű tulajdonságai : a halmazállapot, összetartás, rugal- másság, hő, fény és szín, hang, vegyi egyesülés és bomlás, mágnesség és villamosság, súly, vonzatás és tömegmozgás. Mindeme másodrendű tulajdonságok visszavezethetők külön- böző mozgásra, még akkor is, ha a fizikai tüneményeket nem mint mozgást értékeljük. A mozgás különbözősége függ a mozgó anyagtól, a mozgás irányától, gyorsaságától, alakjától.

A gépelvűek az egész világegyetemben a mozgatott anyag ugyanazon egy fajának csupán különféle megnyil- vánulását látják ; szerintük minden tudomány csak alanyilag elkülönített része az igaz tudománynak, a mechanikának.

Látjuk, hogy az élettelen anyag önmagát nem mozgat- hatja, tehetetlen, de a mástól befogadott mozgást szükség- kép közli a tehetetlen anyaggal, az erők fölcserélése segélyével