Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

722

AUBEKMANN MIKLÓS.

család nem volna elégséges, hanem erkölcsi dolgokban is, amennyiben pl. az állam a féktelen fiatal embereket, kiket apai intés megjavítani nem tud, a büntetéstől való félelem- mel féken tartja.

Ezek után azt mondjuk szent Tamással: Az állam erkölcsi föladata egészen az, ami az egyesé. Az ember célját az Ethiká- hoz írt kommentárban (i. m. 19. 1.) határozza meg közelebb- ről szent Tamás. Az embernek mint embernek csak egy végső célja lehet, az emberi természet egységénél fogva. Ez a cél nem más, mint az, ami végett minden mást teszünk. Az ember célja nem lehet a gyönyör, melyet a nagy tömeg, sőt kiváló emberek, mint az epikureusok legnagyobb jónak tartottak. Ez utóbbiak gyakorolták ugyan az erényt, de csak a gyönyör végett, mert a bűnnek következményei a gyönyört akadályozták (pl. a sok evést követik testi bajok stb.). Szent Tamás—Aristoteles ezzel szemben nem a testi élvezetet tartják a legfőbb jónak, mert ez az embereknél és állatoknál közös, már pedig a legfőbb célt az embernek sajátos tulajdonaiban kell keresni. Az embernek sajátossága pedig azon életben áll, mely az ész szerint működik. Azért az embernek végső célja inkább abban áll, ami lény׳egénél fogva az észnek megfelel.

Már most aszerint, amint vagy a testi élvezetbe, vagy az ész szerint való életbe, az erényes életbe helyezi valaki a boldogságot, tehát az ember végső célját, aszerint fogja meghatározni az állam célját is. Aki az emberi élet céljául az élvezetet vagy a hatalmat vagy a tiszteletet tekinti, az azt az államot fogja jól berendezettnek tartani, amelyben az emberek vígan élhetnek, sok pénzt szerezhetnek, vagy tisztségeket nyerhetnek vagy sokak fölött uralkodhatnak. Aki azonban a jelen élet célját abba a jóba helyezi, mely az erény jutalma, az azt az államot fogja jól berendezettnek tartani, melyben az ember békében és az erénynek megfelelően élhet. (402. 1.) Azért az állam igazi céljával ellenkeznék pl. az epikureizmus megengedése. Mert a nagy tömegnek kelle- mesebb rendetlenül élni. Az államnak soha sem szabad sza- bálynak kimondania, hogy mindenki úgy éljen, ahogy akar;