Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBH ÁLLAMTANT KÉRDÉSEK STB. 719 kínzottat és ártatlant öl, holott azért kínozta, nehogy ártat- lant öljön. Mert ha az illető inkább meghalni akar, mint tovább eltűrni a kínzásokat, megvallja, hogy elkövette azt, mit nem követett el. Ha ezért elítélik s megölik, a bíró még mindig nem tudja, bűnöst ölt-e meg vagy ártatlant, kit nem ismervén, azért kínzott, hogy ártatlant ne öljön.«1 Ebben bennvan az inkvizíció elfajulásának elítélése. Általában szent Ágoston az állam föladatát úgy fogja föl, mint a családapáét, hiszen az állam lényegét is a családéhoz hasonlítja. Az állam nagyban az, mi a család kicsinyben. Tehát az államhatalom az atyai hatalomhoz hasonlóan kegyességgel, szeretettel párosuljon. »Keresztény bíró, tel- jesítsd a kegyes atyának kötelességét«, írja egy magasrangú hivatalnoknak.1 2 S amint az atyai gondoskodás nemcsak a család anyagi javainak védelmére s nagyobbítására szó- rítkozik, hanem egyszersmind a szellemi javak megszerzé- sére, úgy az államnak sem szabad csak az anyagi jólét eléré- sére törekedni s ezt az eszményi javaknál jobbnak tartani. Ha az állam ezeket kizárja az ő működési köréből, akkor a földi jóllétből könnyen felicitas luxuriosa, licentiosa planeque sacrilega3 lehet, akkor a pax civica egyenlő lesz a pax secura és quieta inertia kétes értékű fogalmával. Az ilyen állam, mely eszményi javakért nem küzd, csak arra gondol, minél több anyagi jót halmozzon össze. Az ilyen államban a nép nem az ő érdekeinek igaz képviselőit, hanem a gyönyörök adóit tapsolja meg ; nem parancsolnak nehéz dolgokat, tisztá- talanságokat nem tiltanak ; a királyok nem gondolnak azzal, hogy jók fölött uralkodjanak, hanem alattvalók fölött; a pro- vinciák a királyokban nem az erkölcsök őreit, hanem a hatalom viselőit és a gyönyörök adományozóit látják, kik iránt nem őszinte tisztelettel, hanem gonosz és alávaló félelemmel viseltetnek. A törvények sokkal jobban ügyelnek arra, hogy mi árt más szőlejének, mint saját életünknek. Senkit sem 1 De eiv. 19, 6. 2 Ep. 133, 2. (Μ. XXXIII. 509.) 3 Ep. 138, 4, 18. (Migne, P. L. XXXIII. 533.)
