Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
690 AUBERMANN MIKLÓS. Ugyanezt a gondolatot kifejti szent Tamás a S. contra G. (III. c. 124.) is. Nincs élő lény, mely nemi életet él és a consortium in compari-t megtűrné. Igaz, hogyha az ember házasságon kívül nemzett, gon- doskodhatik a gyermek fölneveléséről. Ez azonban nem gyöngíti az érvet, mert az, ami a törvény meghatározása alá esik, judicatur secundum id, quod communiter accidit, et non secundum id, quod in aliquo casu potest accidere. A felbonthatatlan életszövetség egyéb érvei : Minthogy az educatio prolis a szülők kötelessége, a gyermek pedig rend- szerint túléli szüleit, azért a szülőknek egész életükben együtt kell maradniok.1 Ehhez járul: 1. a természetes mél- tányosság ellen volna, ha a nőt, kinek nemcsak a nemzés, hanem a segítség szempontjából is szüksége van a férfira, szépségének és termékenységének föláldozása után elhagyja férje, ki csak propter necessitatem generationis vette el, — mert nehezen kap ismét támaszt. 2. A nő természettől fogva alá van vetve férjének, azért nem hagyhatja el; ha azonban férje őt elhagyhatja, akkor a nő szolgai helyzet- ben volna. 3. A nemek tetszés szerinti egybekelése a tér- mészetes ösztön ellen van, mely a certitudo prolis-ra törek- szik. 4. A férj és nő közti suavis amicitia annál hosszabb tartamot követel, minél mélyebb. 5. Minthogy a nemzés a közjóhoz tartozik, azért szabályozása úgy az isteni, mint az emberi törvényt megilleti. Az utóbbinak pedig a tér- mészetes ösztönhöz kell ragaszkodnia, mely a fölbontha- tatlanságot követeli. Végül a törvényhozásra nézve irány- adó, hogy a fölbonthatatlanság a »jó erkölcsökkel« egyez- zék, melyeket a ratio recta szabályoz. Ezek a jó erkölcsök pedig a fölbonthatatlanságot következő okokból párán- csolják : a kölcsönös szeretet növekszik, ha azt tudjuk, hogy minden időre vagyunk egymáshoz kötve; ép így növekszik a vagyonról való gondoskodás, melynek állan- dóan közösnek kell lennie ; az elváláskor beálló civódások a rokonokkal elkerültetnek s a házasságtörésre vezető al1 Sent. IV. d. 33, q. II. a 1.
