Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

684

AUBERMANX MIKLÓS.

tási vágyból igazságtalanul leigázott nép államának eredete a bűn.

Sz. Ágoston szerint az állam mint ilyen, az emberi természetben bírja alapját. !Hoc (sc. officium consulendi et providendi) naturalis ordo praescribit, ita Deus hominem con- didit.1 Ezen tétel igazságát, melyhez a püspök következetesen ragaszkodott, nem gyöngítik a már idézett szavak az emberek eredeti egyenlőségéről. Abszolút egyenlőséget nem hirdetett sz. Ágoston. Elsősorban elveti a nő egyenlőségét a férfival. Azt illik hinnünk, mondja ő, hogy a bűn előtt sem volt máskép teremtve az asszony, mint hogy férje uralkodjék rajta, ő pedig szolgálatával ragaszkodjék hozzá.1 2 Az a tér- mészetes rend az emberek közt, hogy a nők szolgáljanak fér- jeiknek és a gyermekek szüleiknek, mert itt is az az igazság, hogy a gyöngébb ész szolgáljon az erősebbnek. Haec igitur in dominationibus et servitutibus clara justitia est, ut qui excellunt ratione, excellant dominatione. A nagyobb észt természetes igazságosság szerint több uralom illeti meg.

Hogy szent Ágoston az államot mint ilyent nem a bűnből származtatja, bizonyítja a már idézett tana, mely szerint az állam magva a család ; ez annak része. A részt pedig az egészre kell vonatkoztatni, melynek része ; s így a házi békét is a polgári békére, ami föltételezi, hogy az együttlakóknak rendezett egyetértése a parancsolásban és engedelmességben referatur ad ordinatam imperandi oboe- diendique concordiam civium. Vagyis az államban ugyanaz történik nagyban, mi a családban történik kicsinyben. S a családapa, ki házát kormányozza, úgy vezesse ezt, ut ex lege civitatis praecepta sumat, hogy így a ház békéje, biztonsága alkalmazkodjék az államéhoz.3 4

Ezzel összefügg azon állítása, hogy a királyi hatalom rendje akkor sem ócsárolható, ha a király zsarnoki kegyet- lenséggel uralkodik.9 Valamint e világos kitétele : Mint1 De eiv. 19, 15.

2 De Gén. ad lit. 11, 37, 50. (Μ. XXXIV. 450.)

3 De civ. 19, 16.

4 De bono eoni. 14, 16. (M. XL. 384.)