Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
60 DK. STUCKNER JÁXOS. De ugyanez a természettudós magának az evolutio- nismusnak saját elvei alapján mutatja ki, hogy az emberi szervezet nem származhatott az állatéból. Az evolutio két elven nyugszik. Az egyik, hogy az onto- genesis csak rövid és gyors egybefoglalása a phylogenesisnek ; a másik a jelleg állandóságának elve, mely szerint ha vala- mely szervezet bizonyos meghatározott irányban módosult, az megőrzi a módosulás ezen jegyét a további fázisokban is. Most már, az emberi magzat követi más állatok fejlő- dését, fel addig a pontig, hol az erszényesek lépnek a szin- térre ; ezután az emberi magzat tovább fejlődik természe- tének megfelelő sajátos módon. Ennélfogva, az első elv alapján, az ember nem a majomtól származott, hanem az erszényesektől. A második törvénynek megfelelően pedig, két különböző szervezeti typus származliatik egy közös őstől, de egyik a másikból nem eredhet. A majom és az ember két ily elkü- lönzött szervezeti typus. Ugyanazon szerveik vannak, de e szerveik egészen különböző terv szerint vannak bérén- dezve. Az ember jár, a majom kúszik. És ez az elv arra vezet, hogy az embert összekössük a kinkugu-család didelphyjeivel. Haeckel nem fogadja el ezt a logikai következtetést ; ellenben azt tartja, hogy a jelenlegi ember származott a pithecoid emberből, és a pithecoid ember, épúgy mint a fark- nélküli katarhina (keskenyorrú majom), származott a fark- kai bíró katarhinák csoportjából. S így míg Quatrefages legalább négy közbeeső typust követel az ember s az ismert állatok között, Haeckel csak egyet kíván. Ámde hol vannak ezen közbeeső typusok, ezek a hiányzó láncszemek, hol találhatók, akár egy van belőlük, akár több ? Miért tűntek el a létért való küzdelemben ezek, holott az emberalakú majmok ősei fennmaradtak ? Avagy talán a mi őseink kevésbbé voltak arra termettek, mint a majom- család ősei ? Haeckel és társai csak azt felelhetik, hogy bár a pithecoid ember nem létezik többé, de kellett léteznie valamikor. De ha létezett, és ha, bár a mi ősünk volt, kevésbbé volt alkalmas a fennmaradásra, mint a néma majom őse,
