Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben

A TÚLVILÁG! ÉLET TANA AZ ÓSZÖVETSÉGI IRATOKBAN STB. 633

A Baruch-apokalypsis a 70־es évekből csak az igazak feltámadását várja a messiási kor kezdetén. »Mindazok, kik benne reménykedve haltak meg, feltámadnak« (30, 1.).

A lelkek a feltámadást kamarákba zárva várják (21, 24.). Ügy látszik tehát, hogy Baruch (és Ezdrás) apokalypsisa a v!N2׳-ról szóló régi felfogást összekapcsolja a feltámadás tanával.

Rendkívül fontos azonban ez az apokrif oly szempontból, hogy a zsidó theológiában elsőnek írja le a feltámadott testek tulajdonságait.1 Baruch azzal a kérdéssel fordul az Űrhoz, hogy milyen lesz a feltámadottak teste ? Az Ür azt feleli, hogy a föld visszaadja halottait és pedig egészen úgy, amint azokat átvette. Akik tehát akkor élnek, meggyőződhet- nek a feltámadás valódiságáról ; ezután jő az ítélet. Csak az ítélet után lesz meg az elváltozás. A gonoszok rútabbak lesznek, mint azelőtt voltak, a jók pedig tündökölni fognak. A jám- borok az ég magaslatain fognak lakni, hasonlók lesznek az angyalokhoz és csillagokhoz. Oly alakúakká változnak, ami- lyenek lenni akarnak. Megnyílnak előttük a paradicsom tág terei s meglátják az Isten mellett álló fönséges lényeket ; ha akarják, láthatatlanokká is lesznek. Az igazak dicsősége nagyobb lesz az angyalokénál. Az ítélet napjáig azonban az igazak is az alvilágban vannak.1 2

Sajátságos felfogás, hogy a szerző szerint az ítélet napja egyes embereket életben fog találni ; de ezeknek közelebbi sorsáról nem hallunk ; nincs szó arról, hogy ezeknek mily részük lesz a Messiás országában.

Ezdrás IV. könyve az I. század végéről 7, 32. skk.-ben összeköti a feltámadást a végítélettel. »A föld visszaadja azokat, kik benne nyugszanak, a por szabadon bocsátja a benne alvókat ; a kamarák visszaadják a reájok hízottakat

1 49—52. fej.

2 V. ö. Kor. I. 15, 35 skk. »De azt mondja valaki: Miképen támadnak föl a halottak ? és minő testtel jőnek elő ? . . . Rothadásra vettetik el (a test), rothadatlanságban támad fel. Nemtelenségben vettetik el, dicsőségben támad fel ; erőtlenségben vettetik el, erőben támad fel ; állati test vettetik el, lelki test támad fel.«