Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Irodalmi értesítő
6L2 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. nem akart. Aki X. Pius pápát valaha látta s a közelségből érezte krisztusi szívj óságát, gondolatban sem foghatja rá mások kihívó megbántását. A hitújításnak általánosságban megrajzolt képe, amely- ben a pápai körlevél részleteket nem érint, találóan ítéli meg a forrongásnak eredetét és fejlődését, noha a római kúriai nyelvezet sokakra idegenszerűleg hat. Ha az eredeti latin szöveg megjelenésével egyidejűleg az egj^es országokban hiteles fordításokban közölnék a pápai iratokat, meggátol- hatnák a sajnálatos félreértéseket és a szándékos félre- magyarázásokat. Az akatholikusok a Borromeo-encyklika vitájába bele- keverték a pápa csalatkozhatatlanságát, amelynek azonban a kérdéshez semmi köze sincsen. Történeti kérdések nem tartoznak a hit és erkölcs tanainak körébe. Ha a pápai csalatkozhatatlanság hitcikkelyét és a Borromeo-encyklika valódi szövegét jól ismerték volna, egy hang sem emelkedett volna támadásra X. Pius ellen. A »Deutsche Evangelische Korrespondenz« által közzé- tett hamis szöveg nyomán valóságos sajtóorkán tört ki, amelynek mását Németországban ritkán látjuk. A pápát a felekezeti béke megrontásával vádolták. A vallási felhábo- rodásból politikai tőkét kovácsoltak : a protestáns nép- rétegek mesterségesen felkorbácsolt Róma-ellenes hangulatát a konzervatívok és a centrum összeveszítésére akarták kizsákmányolni. A porosz parlamentben elhangzott inter- pellációk a kormánytól erélyes megtorlást követeltek. A keletkezett németországi izgatás mozzanatait és vég- célját ismerteti érdekes közvetetlenséggel Hage, aki függe- lékül a pápai körlevélnek német fordítását a »Germania« szerint közli. A vihar eloszlatására megindúlt diplomáciai tárgya- lások gyors eredménye lett, hogy a pápa, mihelyt a szomorú zavarokról tudomást szerzett, junius 11-ikén elrendelte, hogy Németországban az encyklikát hivatalosan ne hír- dessék ki. Ugyancsak a Borromeo-encyklika kérdésével foglal
