Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

603

aminthogy e nagy férfi éles elméje, világos feje, gazdag tu- dása valóságos kincsesház.

Nem hagyhatom külön megemlítés nélkül Werdenich művének nyelvezetét. Ezt a munkáját is magyarul írta, de olykép, hogy nem, mint megszoktuk, minden harmadik szava latin, hanem alig van latin szó magában a folyó sző- vegben és csak zárójelben felhozza a megfelelő latin mű- szót; latin szót csak ott használ, ahol igazán magyar szót alkalmazni nem lehet. Aki írt vagy beszélt már lénytani dolgokról, csak az tudja a munka e tulajdonságát kellőleg értékelni. De nemcsak magyar szavakat használ, hanem magyarul, magyarosan is ír, már amennyire ki nem forrott bölcseleti nyelvünk magyarsága azt megengedi. E tekin- tetben is Werdenich munkáját haladásnak, nyereségnek tartom s ezért úgy tartalmánál, mint alakjánál fogva az érdeklődők figyelmébe legőszintébben ajánlom.

Szepeshely. Dr. Stuckner János.

A katholikus hitszónoklás tankönyve, különös tekintettel a gyakorlatra. Irta Boroviczény Nándor dr., Budapest. Ste- phaneum nyomda részvénytársaság 1911. 481. lap. Ára

10 kor.

Mikor a tudós szerző ezen munkáját kiadta, előre tudta, hogy munkájával szemben szigorúbb lesz a kritika, mint elődeinek e tárgyú műveivel szemben volt. Tárgyát tekintve, nem úttörő munka, rövid húsz év alatt az övé a harmadik ־időrendre nézve hazánkban. Az író személyét tekintve, oly szerencsés helyzetben van, hogy a tudomány szaktanára és gyakorlati művelője is lehetett.

Ezek előrebocsájtása után munkája e szakmában haladást jelez ; tartalmára nézve kerekded, mindenre kitér- jedő ; terjedelmére nézve olyan, hogy az egy éven át elő is adható, elméleti része el is sajátítható ugyanazon idő alatt ; gyakorlatiassága sokkal nagyobb, mint elődeié. Összefog- lalva : munkája irodalmi nyereség. Most következnék a hagyományos »azonban«; de mielőtt erre rátérnék, kérve