Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

589

és végének feltételeit, illetőleg az azokkal kapcsolatos fel- tevéseket. A Kant-Laplace elmélet, az ősnemzés, a fajok keletkezése tudományos bírálatban részesül. Ez utóbbinál a szerző álláspontját úgy körvonalozza : »a külső körűimé- nyék csak nyomást gyakorolnak a belső plasztikus erőnek ébredésére és az esetleges iránynak érvényesítésére«. Az ala- kító erőt a Teremtő tette bele ; az ember itt ki van kapcsolva. »A mai tudomány, a katholikus ép úgy, mint a nem katho- likus, egyaránt hajlik ezen belső plasticitás és ezáltal bizo- nyos irányú evolúció elfogadására«. (199. 1.). Azt hiszem, ilyen állásfoglalás ellen senkinek sem lehet kifogása.

A III. rész 3. fejezetében az entropiatörvényt alkal- mázzá a szerző a világ végére. A mechanikai felfogás érvé- nyesülése mellett a fizikában »a világhalál nem álomkép, de tudományosan beigazolt tétel«. (206. 1.) Elhal a virág, az élet, s megdermed a mozgás. Azokkal szemben, kik úgy vélekednek, hogy »a haldokló világ magában hordja újjá- születését, mely a radioaktivitásnak az elektronelmélettel való titokszerű egyesüléséből fakad«, fenntartja! az író, hogy »a radioaktivitás is szükségképen hódol az entropiatörvény- nek, s ellenmondást nem tűrve hirdeti a természettudomá- nyoknak eme legbüszkébb törvénye a világfolyamat végét«. (211. 1.) Igaz, úgy van ! De mintha a tudomány maga is meg- dermedne ettől a nagy világmegfagyástól. Vájjon nincs-e fenntartva számára az Istentől valami új adat, új jelenség a távol jövőben, mely ezt a következtetést más irányba tereli — ki tudná megmondani ? Most a hideg ész csak ezt a hideg igazságot hirdetheti.

A következő részek a világtörvényről és a csodáról nagyon világosak. Az egészet befejezi »A keresztény világ- nézet és a monizmus csődje« czímű fejezet. Rövid és élénk ; a hang azonban már nem a nyugodt vitatkozóé, hanem a hadakozóé — természetesen Hackel ellen.

A könyv végéhez jó tárgy- és névmutató van csatolva és egy részletes tartalomjegyzék. Az utóbbit lehetett volna rövidebbre is szabni az arányosság kedvéért, miután tárgy- mutató van.