Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Kmoskó Mihály: Tolsztoj Isten-eszméje

TOLSZTOJ ISTEN-ESZMÉJE.

471

híressé vált jasznaja-poljanai, magyarul derült mezőt jelentő birtokán. Szüleit korán elvesztette. Tizenegy éves korában egyik nagynénjének gyámsága alá került, aki később kolostor- bán végezte be életét. E nőt az író maga igen vallásos, de amellett könnyelmű és gőgös nőnek jellemezte. Vallomásaiból látnivaló, hogy a korán érett és önállóan gondolkozni tudó ifjú gyermekéveiben a vallásosságnak csak torzképeivel találkozott mindenfelé. Ezek a fiatalkori emlékek oly mély nyomot hagytak lelkében, hogy a pozitív kereszténység semmiféle alakjával nem tudott kibékülni többé. Hitetlen- sége 11 éves korában kezdődött. Keletkezését »Vallomásai«- bán így adja elő :

»Emlékszem, hogy 11 éves korában jött egy azóta már rég meghalt fiú, valami Volodja nevű gimnázista és nagy újság gyanánt adott elő egy a gimnáziumban történt fel- fedezést, mely szerint Isten nincs és minden, amit tanulunk, üres koholmány. Emlékszem, mennyire érdeklődtek idősebb testvéreim ezen újság iránt. Engem is bevontak tanácsko- zásukba, melynek folyamán, amennyire emlékszem, mind- nyájunkon élénk izgatottság vett erőt s a közleményt rend- kívül érdekesnek és teljesen lehetségesnek találtuk.«

Hitének fokozatos elvesztését e szavakkal ecseteli:

»Az ember úgy él, ahogy mindenki élni szokott és min- denki olyan elvek szerint él, melyeknek a hit tanításához nemcsak semmi közük sincsen, hanem azzal rendszerint ellenkeznek. A hit tanításának semmi része sincs életünkben. Másokhoz való viszonyunkban nem jutunk vele kontaktusba és saját életünkben sem vesszük figyelembe, hanem rend- szerint az élettől távol és tőle függetlenül valljuk hitünket. . . Az emberek életén mai napság ép oly kevéssé látszik hívő vagy hitetlen mivoltuk, mint régente. Ha ugyan van különb- ség orthodox, hitét nyíltan bevalló és azt tagadásba vevő két ember között, a különbség nem az igazhitű javára üt ki. Mint régente, úgy mai nap is az igazhitüség nyílt megval- lásával és hangoztatásával rendszerint hülye és kegyetlen embereknél találkozunk, akik azonban magukat roppant jelentőséggel bíró lényeknek tartják. Ellenben ésszel, tisz