Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

446

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

királyok. Ez a »jó tett« nagyon is azt jelentheti, hogy harsam városának minden fegyverfogható férfiát leölette — sémi vonás — de kettőnek megkegyelmezett. Vagy azt, hogy a várost el nem foglalta; értsd: hogy nem bírta.

Hogy maga Hammurabi nem volt nagy jogász, hanem csak nagyobb szabású codificator, azt helyes érzékkel hatá- rozza meg a szerző, közölvén több előtte keletkezett törvény- töredéket, miből világos, hogy Hammurabinak voltak codi- ficator elődei.

így helyesen is ítéli meg a C. H. jogtörténeti értékét r új törvény kevés van benne ; az ásatások nap-nap után újabb töredékeket hoznak felszínre. Sőt egyöntetűségre sem törekszik; a régi és a modern törvények mozaikszerűen vannak egymás mellé rakva.

Kmoskó dr. mint komoly tanulmányozó, semmiképen sem Hammurabi-rajongó.

De tovább már nem megy. Ü a de Morgan és Sclieil dominikánus által Susa fellegvárában kiásott diorit oszlopot Hammurabi eredeti oszlopának tartja. Pedig szédítő azon időköz, mely alatt az oszlopnak kint kellett állnia, míg a jó- tékony és föntartó romok maguk alá temették !

Dacára nagy tekintélyének, az oszlop nem volt valami noli me tangere. Hammurabi utószavának átkaira sem adtak sokat — ahogy azt Kmoskó dr. gondolja — mert a jámbor assvr olyan szépen odasúgta /«tornak, te vagy az egyetlen isten, a többi mind tolvaj, hogy no! És ha Istarnak mondta, mondta azt Maránknak is.

A fordítás maga eredeti szöveg után készült, egybe- vetve a többi ismeretes fordítással. Ungnad eredeti sző- vegét és átírását használta. A fordító főtörekvése a hűség volt. Ennek azonban az volna a következménye, hogy az átírt szöveget is közölje. A laikust esetleg kielégíti, de a behatóbb tanulmányozó nagyon érezni fogja ezt a hiányt, kivált, mikor egy jónevű nyelvésznek egy ilyen, valóban sikerült munkájáról van szó. Magának a fordítónak bizonyára vilá- gos volt az, mi az olvasónak vagy tanulmányozónak —