Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

429

tözött belőle. Sz. Ágostont a világnézetek, a hiúság sze- retete és a földiekhez való ragaszkodás tartotta vissza, írja Jacqueline 1054 szeptember vége felé, Pascal előtt semmi teremtmény nem ért semmit. A világ balgaságaitól és gyönyöreitől utálattal fordul el. Tehát a szíve üres. A szív ezen ürességét még nem töltötte be egészen Isten. A föld idegen ország; a másik is zárva maradt.1

Nővéréhez, Jacqueline-hez, már a téli szürkület fél- homályában és elhagyatottságában jő. A szerető nővér női szíve sejtésével kitalálja, megpillantja a megtérés hajnali csillagát. Pascal lelke pedig feselni, éledni, gyarapodni kezd az alázatosság, engedelmesség, a magabizalmatlanság és megalázkodás vágyában.

A phototypikus Brunschwig-íé\e kiadás szerint Pascal a következő szavakat írja a sugáros kereszt alá : »L’an de gráce 1654 lundi, 23 novembre, jour de vaint Clément, papé et martyr et autres au martyrologe, ville de saint Chrysogone martyrs et autres depuis environ dix heures et denise du soir jusqu’ ! environ minuit et demi.«

És ezt a Provinciales és Traité de vide előszavának szerzője írta. A látomás felől vitatkozhatnak.1 2

Nem is skepsise vitte a hit ölébe, mint Medveczky véli, hanem érzelmi élete, a tourment de Tinfini, pascali kifejezés szerint. Gyötrelme, kétsége, aggodalma, lelki tra- gédiája volt ez. Szükségét érezte lelkében az élő, jelenlévő,

1 »Vers la fin de septembre dernier il vint me voir, et, á cette visite, il s’ouvrit ä moi d’une maniére qui me fit pitié, en m’avouant qu’au milieu de ses occupatione qui étaient grandes et parmi toutes les choses qui pouvaient contribuer ä lui faire aimer le monde et auxquelles on avait raison de le erőire fort attaché, il était de teile sorte sollicité de quitter tout cela.lqu’il se trouvait détaché de toutes choses ; mais que d’ailleurs, il était dans un sí grand abandonnement du cőté de Dieu, qu’il ne sentait aucun attrait de ce cőté-lá ; qu’il fi’y portait néanmoins de tout són pouvoir, mais qu’il sentait bien que c’était plus sa raison et són esprit qui l’excitait ä ce qu’il connais- sait le meilleur, que non pás le mouvement de l’esprit de Dieu.«

2 Sainte-Beuve így ír: »Pascal n’a jamais parié de cette vision, ce qui la rend deux fois douteux.«