Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére

38

DR. STUCKNER JÁNOS.

S joggal ítélte el XIII. Leó azt a bölcseletet, mely szépen hangzó ürügy alatt felszabadítani akarva az emberi észt minden előítéletes eszmétől s minden illúziótól, meg- tagadja tőle a jogot, hogy bármit is állíthasson, ami saját működésein túl van, feláldozva ekképen egy radikális alany- elvűségnek mind azt a bizonyosságot, melyet a hagyományos metafizika szükséges és megdönthetetlen alapvetések gya- nánt állított oda az Isten létezésének, a lélek szellemiségé- nek s halhatatlanságának és a külvilág tárgyi valóságának bizonyítására.

Értette alatta Kant filozófiáját első sorban, mely neo- kantizmus címen bizonyos egyházi körökbe is becsempészte magát s melyet a pápa idegen cikknek s protestáns erede- tűnek jelentett ki.

Nem azt vitatjuk mi, hogy az elmélődő ész mindent tud,— ellenkezőleg ; de tehetetlenségét mindarra nézve, ami fölül- múlja a tapasztalatot, e téren alkotott eszméinek, fogalmainak csupa ellenmondásokkal teli jellegét, azt nem fogadhatjuk el.

S ami különösen a kérdésben forgó hármas bittárgy- hoz tapadó ellentmondásokat illeti, ezek nagy mértékben csökkennek, sőt erejüket vesztik, ha figyelembe vesszük s szemünk előtt tartjuk, hogy gondolkodó tehetségünk kifej- lődésében a nyelvtől is, ennek fejlődésétől is függ s hogy e nyelv, lévén testi érzékekhez intézve, szellemi valóságokat csak a tüneményes világból vett szavakban fejezheti ki. Használva a végest, a testit, a szenvedőlegest mint a vég- telennek, a szelleminek, a cselekvőlegesnek szimbólumait, abban nemcsak semmi csodálatos nincsen, sőt elkerülhetet- lenül el lehetünk rá készülve, hogy fogalmaink az Istenről, a szellemről, a szabadságról bizonyos ellenmondásokat fog- nak feltüntetni, midőn őket összhangba hozni akarjuk a tudománnyal, azaz annak a világnak szisztematizálásával, mely testi érzékeink útján van adva nekünk. A testi dolog, a testi állag, mint a skolasztikus filozófia mondja, az emberi értelem »connaturalis« tárgya, dominans kategóriája ; ami mást megismer, annak megismerése e kategória terminusai- val történik, megismerése nem sajátos, hanem analógiái.