Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
AZ AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN. 33 télye. De ha még oly nélkülözhetetlennek tartom is ezt az egyszerű indítékot, amely az akaratra hat, nem tudom a hit tényét máskép elképzelni, mint hogy van henne igazságtartalom is, melyet az értelem ragad meg.«1 Igen, ván benne igazságtartalom is ; a hit igazságokra vonatkozik, igazságok jelenlétében és elfogadásában van egyúttal az elismerés s azért nem mondjuk azt, hogy a hit- tény csupán akarati tény. Ez az elismerés ugyanis nem Isten iránti határozatlan odaadás, hanem hódolat az Igazság előtt, odaadás a megismert igazság iránt. Ez a hittény nem egyszerűen ismeretekben való gyarapodás, nem csupán az ismeretkörnek kibővítése a kinyilatkoztatott igazságoknak megszerzésével, a hittény nem is arra való eszköz, hogy általa az akarat parancsából oly ismeretekhez jussak, amire a tér- mészetes ész erejével nem tudok rájönni, hanem az gyökere és alapja a természetfölötti életnek s tárgya nem csupán a kinyilatkoztatott igazságok, hanem a kinyilatkoztató Isten ; valóban Isten a tárgya és indító oka. Tisztelve, hódolva, megbecsülve, elismerve, odaadással tartjuk az igazat és az Igazságot. így a hittényből az értelem nincs kiszorítva, de viszont az akarat is föl van abba véve. Ez a magyarázat az akaratnak az értelemmel egyen- rangú hetyet biztosít a hittény ben. Közreműködése, helye nincs csupán a hittényt megelőző cselekedetekre korlátozva ; szerepe nemcsak abban összpontosul, hogy a még indetermi- nált értelemnek parancsoljon s azt rávegye a maga tényének, az ítéletnek kiváltására, az igazsági érvénytudat végre- hajtására, hanem pozitív része van, mint alkotó elemnek, magában a hittényben. S így az akarati szerep és szabadság érdekében nem kell oly megkülönböztetésekhez folyamodni, amelyek fönn nem tarthatók, mint : szabad és kikényszerí- tett bizonyosság, evidentia credibilitatis et credenditatis és evidentia facti et veritatis. Esztergom. Dr. Wiedermann Károly. 1 Zubriczky, i. m. 225. 1. Hittudományi Folyóirat. 1911. 3
