Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
370 H. GY. mészet folyamatából száműzi, de az antinómiához csatolt függelékben a szabadságot és szükségszerűséget valahogyan kibékíteni törekszik. A függelékben megkülönbözteti a dolgoknak intelligi- bilis, vagyis nem tapasztalati és szenzibilis vagyis tapaszta- lati oldalát. Minden változásnak, történésnek megvan a maga jelleme vagyis oksági törvényszerűsége. A tüneményi változás jelleme kétféle : empirikus, vagyis térben, időben jelentkező jellem, mely a természeti oksor tagja és intelligi- bilis vagyis tér és időn kívül álló, tehát tapasztalatot meg- haladó, megismerhetetlen, magánvaló jellem. »Empirikus jel- leme szerint az alany mint jelenség a meghatározás minden törvényének az oksági kapcsolat szerint alá volna vetve s- ennyiben nem volna egyéb, mint része az érzéki világnak, melynek okozatai, mint minden más jelenség, a természetből minden megszakítás nélkül folynának . . .« Intelligibilis jel- leme szerint azonban, ugyanazon alanyt mégis föl kell mén- teni az érzékiség minden befolyása alól és a jelenségek által való minden meghatározása alól«, vagyis a jellem intelligi- bilis elgondolásában ment a természeti kényszerűségtől, tehát szabad. A mondottakat alkalmazva az emberre, következőket kell mondanunk. Az ember az érzéki világ jelenségeinek egyike s ennyiben beletartozik a természeti oksorba. Cselek- véseinek empirikus jelleme, vagyis cselekvéseinek megjelenő alakja szerint ·nincs szabadsága, mert mihelyt megjelenő már oksági viszonyban áll.1 Az elméleti észre nézve tehát nincs szabadság, mert a szabadság bizonyos cselekvéseknek önmagunkról való kezdését jelenti, ami az elméleti (specula- tiv) észre nézve lehetetlen gondolat. Ha azonban ugyané cselekedeteket a gyakorlati ész szempontjából nézzük, akkor egészen más rendet találunk, mint amilyen a természeti rend. Az ember ugyanis ésszel is 1 »Als empirischer Charakter sind wir mit allen unseren Hand- lungen reiflich bedingt und darum unfrei.« Kuno Ficher. Geschichte der. neur. Philosophie IV. 1889. 90. o.
