Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete

Μ■

SCHOPENHAUER AKARATBÖLCSELETE. 365

a test mozgásaira, a vegetativ életre. Befolyásolja ítéletein- két, egész világnézetünket, embertársainkhoz való viszo- nyainkat.

De viszont az értelmi és érzéki megismerésnek is van hatása az akaratra !

Az ember, mint minden teremtett lény, cél után törek- szik ; célja a boldogság. E célt valósítja az akarat, mikor a jót, a nagyobbik jót keresi. A jó megítélése az értelemhez tartozik, melynek hivatása nemcsak az egyes, de az általános jónak is megismerése. Az értelem tehát utasításaival befolyá- solja az akaratot.

Az érzéki megismerés is hat az akaratra, nem közvet- lenül ugyan, hanem az értelem útján »omnis cognitio incipit a sensibus« elv alapján.

Ugyancsak hat az akaratra az érzéki vágyódás. Ha e vágy és az akarat tárgya ugyanaz, akkor az érzéki vágy az akarat energiáját növeli, ellenkező esetben csökkenti. Ez magyarázza meg az érzéki embernek gyönge akaraterejét.1

Az értelem és akarat tehát kölcsönhatásban vannak s mint egy léleknek két működési módja, hol az egyik, hol a másik emelkedik vezérszerepre. Az akarat a gyakorlati élet szempontjából, az értelem az elméleti élet szempontjából fontosabb ; egyiket nem helyettesítheti a másik ; egyiket nem lehet visszavezetni a másikra. Mélyen elemző elmével mondja dr. Trikál : »Amint a gondolkodás ismereteink laza tömegéből valami bensőleg összefüggőt, általános érvényűt alkot ; ép úgy az akarat az ösztönöknek, a vágyaknak zűr- zavarából értékeket emel ki, önmagával, a közélettel, a szabályokkal és törvényekkel összehangzót, bensőleg össze- függőt teremt. Amott az igazság, itt a helyes tevékenység

1 Quem enim omnes potentiae animae in una essentia animae radicentur, necesse est, quod, quando una potentia intenditur in suo actu, altera in suo actu remittatur, vel etiam totaliter in suo actu impediatur : tum quia omnis virtus ad plura dispersa fit minor.« Gardair, Les ן Mission s et la volonté 403 old. L. Mercier, Pscyhologie II. 229.