Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

A PÁRBAJ ÉS A BECSÜLET.

309

Hanem azt kell nyomatékosan és hatékonyan kimutat- nunk, hogy az emberiség javát, művelődését szolgáló ma- gasztos eszmék függetlenek a radicalismus és conservati- vismus, a materialismus és Idealismus jelszavaitól; hogyha azok az erkölcsi örök törvényekkel is megegyeznek, min- denkor leghatalmasabb és leghathatósabb támaszukat és fejlesztő tényezőjőket épen azokban az erkölcsi alapon nyugvó intézményekben találják, melyek alapjukban hivatvák arra, hogy az emberi lélekbe a tanítás és tekintély erejével az eszméknek utat törjenek, azokat oda beplántálják, ott meg- erősítsék, általánossá tegyék.

A párbaj elleni küzdelem eszméjét hiba volna tehát úgy tekinteni, mintha annak tisztán csak a mai időkben magát humanisztikusnak nevezni szerető felfogás lenne a szülőanyja, hanem ha az eszme üdvös, helyes, az emberi- ség és egyed boldogságának alapját képezi, akkor az akörül keletkezett s a párbaj eltörlésére irányuló harcoknak nem szétválasztóknak, hanem egyesítőknek kell lenniök, egye- sítőknek egyetlen nagy cél : az emberiség művelődése és így boldogsága szolgálatában.

* * *

A párbaj nem egyéb, mint az emberölés és testi épség elleni támadások kiváltságos esete, mint egyenesen az erkölcsi, természet jogi, és egyházi törvényekbe ütköző intézmény, mely csak bizonyos társadalmi osztályok meg- okolatlan, de az ész törvényeivel is ellentétben álló con- servativismusában gyökerezik és abban találja támaszát, de amely ellen már a társadalomnak minden számbavehető tényezője sorompóba lépett.

Vallási elveink és egyházi törvényeink a leghatáro- zottabban elítélték és eltiltották a párbajt, még mielőtt a mai idők liberalismusa ez intézmény ellen a párbaj ellenes ligát megteremtette és harcvonalba állította volna.

A társadalom e szervezkedése örömmel töltheti el mind- nyájunk szívét, nemcsak azért, mert a keresztény hitelvekkel