Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
26 DH. WIEDERMANN KÁROLY. teremtőnk és föltétien urunk, akitől függünk, aki kívánhatja értelmünk hódolatát, ép úgy mint egész lényünkét. A hit- tény tehát nem főleg és egyedül annyiban nehezedik ránk, amennyiben az igazságnyereség, igazságszerzés, hanem azáltal, hogy az hódolat, melyet meg nem tagadhatunk a végtelen tökéletességtől. Ezt jelezte a vatikáni zsinat is a hittény kötelességének indító okául : Cum homo a Deo totus depen- deat . . . fide plenum intellectus et voluntatis obsequium praestare tenemur. A hit kötelez bennünket, amennyiben az hódolat Isten iránt. Azon pillanattól kezdve, hogy Isten szólt, tartozunk neki ezen hódolattal. Ha ezt tőle meg- tagadjuk, ezzel azt jelezzük, hogy vonakodunk elismerni legfőbb uralmát s önként eltérünk azon úttól, mely hozzá vezet s kockáztatjuk örök boldogságunkat. Mindebből az is látható, hogy a hitkötelezettség indító oka mint közeledik a vallás erényének indító okához, anélkül hogy összetévesztendők volnának. A hit csak egy része azon erénynek, amennyiben a vallás az Istenhez való viszony összessége. A vallás erény, mely arra kötelez, hogy Istennek föltétien hatalmát elismerjük. A hitkötelezettség indító oka nem csupán Isten föltétien uralma, elszigetelten gondolva azt, hanem Isten tekintélye, összetett tulajdonság, a mennyi- ben Istent mint föltétien urat és mint legfőbb Igazságot gondoljuk. Mily cselekedet megalapozására szolgálnak az itt föltárt hitkötelezettségi és egyúttal hitteljesítési indító okok ? Nemde ez a tény — akarati tény, az elismerés, hódolat, alávetettség ténye. Ha a hit az ész ténye volna, akkor mi szükség volna még ezen motívumokra a hihetőségi ítélet meghozatala után ? Azt mondják, hogy az értelmet rábírják az igaznaktartásra, mert ezen okok visszahatnak a még indeterminált észre s azt determinálják. De joggal lehet kérdezni, vájjon akarati indító okok hoznak-e létre értelmi tényt ? S ha ezek által van determinálva az ész, megint csak igaz, hogy stat pro ratione voluntas ! S akkor nem lehet szó a hit észszerűségéről, bizonyosságáról. Azért, mint láttuk, Bainvel azon ellenvetést, hogy ezen okok alapján a hit aka
