Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Martin Aurél: Salamon ódáinak vallástörténeti jelentősége
304 DR. MARTIN AURÉL. arra figyelmeztet, hogy az első keresztény században Jeru- zsálemen kívül sehol sem volt zsidó áldozati hely. Leontopolis- bán állott ugyan még Onias temploma, de csak mint tisz- teletreméltó emléke az előző kornak, melytől nem kellett már félteni a jeruzsálemi templom elsőbbségét.1 Nem marad más hátra, minthogy a zsoltáros mondását a szenthelyről képletes értelemben vegyük s azt mondjuk, hogy az ódák- bán nincs adat, amely követelné, hogy keletkezésük idejét a 70. év elé tegyük. Elhamarkodott Harnacknak a második tétele, hogy tudniillik a 41 óda közül csak kettő keresztény. A Harnack- tói elismert két keresztény ódán kívül van több olyan, amely- bői értelmet csak akkor kapunk, ha őket keresztény erede- tüeknek gondoljuk. Hogy csak egy példát említsek, ismer- tetem a 33. ódát. Harnack zsidó ódának tartja s maga be- vallja, hogy értelmét nem találja. A zsoltáros ezen ódában a kegyelemidőt festi, amelyet Isten a földön kiárasztott, s közben beszél egy tökéletes szűzről. Harnack nem tudja, hogy mit jelképez a szűz. Vette volna az ódát kereszténynek, gondolt volna sz. Pálra, ki az egyház híveit tiszta szűznek, az egyházat pedig Krisztus szeplőtelen jegyesének mondja, gondolt volna a második század keresztény irodalmában oly gyakran előforduló elnevezésére az egyháznak, mint tiszta szűznek, akkor megtalálta volna a magyarázatot, hogy az ódában szereplő tökéletes szűz nem lehet más, mint a keresztény egyház. Csakhogy ebben az esetben ezt az ódát is keresztény eredetűnek kellett volna elismernie. Értsük a tökéletes szűz elnevezésén az egyházat, akkor ennek az ódának szép értelmét nyerjük : Sietett a kegyelem, elhagyta a romlást, leszállóit ő reá, hogy ártalmatlanná tegye a pusztulást. És ő megsemmisítette maga előtt a pusz- tulást és szétrontotta minden törvényét. Felment a szédítő magaslatra és hallatta hangját a föld egyik végétől a másikig, mindenkit magához vonzott, aki neki engedelmeskedett, és ezek közül senki sem tűnt fel gonosznak. Az ódának eddig 1 Götting. Gelehrte Anzeigen. 1909, 9. füzet.
