Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Martin Aurél: Salamon ódáinak vallástörténeti jelentősége

298

DE. MARTIN AURÉL.

műkben olyan voltam, mint az ólom. Lelkem felemelkedésé- ben azonban kiterjesztettem kezemet és irányomat a Leg- magasabbhoz vettem. Hozzád menekültem Istenem. Karo- mát felemeltem a magasba az Úr kegyelme felé, és az Ür nagy irgalmában megkönyörült rajtam. Eldobta tőlem köte- lékemet, felemelt kegyelméhez, megváltásához, s mint a gyermek anyjához, úgy vitettem az Úrhoz. Az én örömöm az Úr. Szivem hozzávonzódik és sietésem ő hozzá van, ez az én szép utam. Felemeltettem az ő világosságához s közel lettem ő hozzá. Birtokába vett engem s para- dicsomába hozott. Ö ültetett engem, gyökeremet plán- tálta, öntözte, megerősítette, megáldotta és gyümölcsei örökkétartók. Felüdülésemre harmatcseppjeit hullatta rám, a béke felhőjét helyezte fejem fölé, s adatott nekem az Ür teje és harmatja. Fáklyát állított jobbomra és balkezem felől, hogy ne legyen rajtam semmi, ami nem világosság. Mint a nap a föld felszínét, megvilágította szememet, és orcám vette a harmatot, lélekzetem meg örvendett az Ür kellemes illatán. Osztályrészemül új tagokat adott nekem, melyekben nincs szenvedés, felülről elmulhatatlan nyugalmat adott. Arcom ujjong az ő örömében, szellemem az ő szere- tétében, lelkem megvilágosult őbenne és a félelem bízik benne. Szivedet adtad Uram híveidnek.’ Szeretem őt a szeretettet és ahol az ő nyugvása van, ott vagyok én is. Rajta függök, és ő szeret engem. Koronázva lettem Istenemtől. Ö az én eleven koronám. Az Ür koszorú a fejemen, eleven koszorú, amely kihajtott rajtam. Korona ő a fejemen, és én nem fogok megrendülni. Ki fogja az Ür szeretetét magára ölteni és igaztalanul cselekedni ? Gyümölcsöt teremjetek az Úrnak, szent életet. Akik szeretik őt, emlőit készítette számukra, hogy szent tejét igyák és általa éljenek. Közösségét adta nekünk az Ür. Aki szereti a halhatatlant és ragaszkodik hozzája, az maga is halhatatlan lesz. S ha minden látható elpusztul, én nem fogok meginogni, erősen meg fogok állani, és nem halok meg, mert az Ür bennem és én őbenne. Keverve vagyok vele.

Ez a benső egyesülés, mely egész az Istennel való vegyü-