Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Unterreiner József: Modern Krisztus-tanok

MODERN KRISZTUS-TANOK.

289

pedig, miután megtapogatá keze s lába sebhelyeit, fölkiált : »Én Uram és én Istenem.« (U. o. 20, 28.) Jézus a vakon- ,szülötthoz így szól : »Hiszesz-e az Isten Fiában ?« És a vak fölemelvén reá meggyógyított szemeit, feleié : »Ki az, hogy higyek benne?« És Jézus viszonzá : »Láttad is őt és aki veled beszél, ő az. És leborulván imádá őt a vak.« (Já. 9, 36—41.)

»Kell-e több ? — kiált föl Bougand. — Ha Jézus Krisztus nem Isten, akkor nem Isten ellen való vétekre ingerlés-e ez ? — Es nehogy azt gondolja valaki, hogy ez a Fiú név csak úgy illik reá, mint reánk (tehát csak erkölcsi fiúság volna), kik Isten fogadott gyermekei vagyunk ; vagy úgy, mint ama nagy emberekre, kiket isteni embereknek nevez- nek, világosan kimondja, hogy ő Isten egyszülött Fia. (Já. 3, 16.) És amit Mkodemusnak titkos meghitt társalgás között mondott, azt veszi föl beszéde rendes tárgyául Jeru- zsalemben. Állítja föltétien és örök istenfiúságát, az Atyával egylényegűségét oly erősen, hogy a zsidók minden percben dühbe jönnek, fellázadnak, bedugják füleiket, köveket kap- nak, hogy agyonkövezzék . . . (Já. 10, 24—37.) Elvezetik Pilátushoz és mivel vádolják ? »Törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiának mondta magát.« (U. o. 19, 7.)«1 — »Jézus . . . Istennek minden címét fölveszi, Istennek tartozó minden hódolatot megkövetel; és kimond- jam-e, Istennek minden hatalmát gyakorolja . . . magának tulaj donítá működéseit, tetteit, szükségképi és legfőbb tulajdonságait . . .«1 2

Ami már most a Harnack-féle istenfiúságot illeti, a következő megjegyzéseink vannak : Ha szerinte Istennek helyes ismerete képezi az istenfiúság fogalmának egész tar- talmát, miért nem nevezhető ép úgy, mint Jézus, mindenki más is, »Isten fiá«-nak, aki t. i. Istennek e helyes ismeretével rendelkezik ? Azonkívül, Istent elég helyesen a magára hagyatott emberi ész is képes megismerni. Kell-e tehát akkor

1 Id. m. 573. sk. 1.

2 ü. o. 576—7. 1.

Hittudományi Folyóirat. 1911.

19